HÁROM ÉVES LETT A BLOG. 2008. november 24-én jelent meg az első poszt. Heston Blumenthalról és a molekuláris gasztronómiáról. Aztán jött a többi ezer, sokezernyi fotóval, s nem kevés videóval színesítve, hála a technológiák fejlődésének. Ambrus Lajos író barátom sok tucatnyi írása irodalmi értéket is hozott. Receptek, elmélkedések, vélemények, éttermek, gasztronómiatörténet. Sokféle téma, ami engem az elmúlt években érdekelt.
A LENCSE az egyik legjobb alapanyag. Változatos, sokféle és nagyon jól fűszerezhető. Már több alkalommal is írtam róla. Főztem lóbabbal, ettem borvacsorán, szerepelt uniós díszvacsorán, előfordult toszkán borok mellé, Apicius receptje szerint gesztenyével, lencselevesnek, lencsefőzeléknek, a karácsonyi menüben éppúgy, mint a húsvétiban. A lencse tehát, jó, változatos, egészséges és szerencsére újra divatba jött.
A SPEGETTI ALLA CARBONARA nálunk is népszerű étel. Amennyire emlékszem, a zacskós változat tette igazán ismertté. Tej, vaj, a zacskó tartalma, keverés, percnyi főzés, főtt spagettire öntés. Nagyjából ebből állt az étel. Így aztán nem is csoda, hogy a tejszínt még ma is sokfelé a carbonara elengedhetetlen alkatrészének tartják. Ámde az elmúlt esztendőkben nagy változások történtek, s egyre okosabbak lettünk ebben is (vagy, majdnem csak ebben).
KRACH VAN BABÁM – mondom magamban újra és újra, kifelé is kacsingatva, üzenve, s másoknak is jelezve. Igen, krach van babám! A krach szó ízére egyábként a napokban Bächer Iván emlékeztetett újólag a szerzői estjén, a Spinozában. Krach van, sőt KRACH! Csúnya, nagyon csúnya krach! Olyan, amilyenből bőven akadt már, mint Konratyev is írta, s mint Bródy János édesapja is az elhunyta előtt új gondolatokkal elemezte (kár, hogy nem írta meg).
A MAROKKÓI konyháról már esett szó. Az észak-afrikai országban élt franciák, a „feketekábúak” (pied noir) konyhájáról, a „la kémia„-ról, az arab tzatzikiról (Laban bi khiyaar), a lumiról is írtam és sok másról is. A marokkói konyha kapcsán különösen megtetszett annak sokszínűsége és változatossága. A fűszerezésben a Marokkóra oly’ jellemző őrölt kömény, pirospaprika kombinációt tartom figyelemreméltónak és követésre is alkalmasnak. Ez a kombináció a következő receptben is meghatározó lesz.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!