SPAM és OLCSÓ VIRSLI – válság idejére

A NAGY VÁLSÁG terméke a Nestlé csokoládé chips, és a nevezetes Harland Sanders ezredes is ekkor dolgozta ki titkos csirke fűszerezési receptjét a “Sanders Court and Café” nevű moteljében és éttermében (Corbin, Kentucky), amivel útjára indult a Kentucky Fried Chicken (KFC). A világszerte ismert SPAM is ennek a kornak (1937) a terméke. A SPAM kezdetben még csak egy olcsó löncshús márkát, a Hormel Foods Corp. termékét jelölte, és senki sem gondolt arra, hogy

(tovább…)

AL CAPONE LEVESEI – avagy a válság konyhái

A LEVESKONYHA a válság konyhája. Ha az ember a 30-as évek idején íródott  szakácskönyvekben, vagy a női magazinok rovataiban keresgél a “túlélés konyhája” nyomai után, akkor nem sokat talál. Gyakorlatilag semmit. A válság nem létezett, legalábbis ezeken a helyeken nyoma sincs. A kiadók csupán a fizetőképes piaccal foglalkoztak és a munkanélküliek nem számítottak annak, márpedig a “túlélés konyhája” az ő nevükhöz tapad.

(tovább…)

KRACH VAN BABÁM – mondom én is!

KRACH VAN BABÁM – mondom magamban újra és újra, kifelé is kacsingatva, üzenve, s másoknak is jelezve. Igen, krach van babám! A krach szó ízére egyábként a napokban  Bächer Iván emlékeztetett újólag a szerzői estjén, a Spinozában. Krach van, sőt KRACH! Csúnya, nagyon csúnya krach! Olyan, amilyenből bőven akadt már, mint Konratyev is írta, s mint Bródy János édesapja is az elhunyta előtt új gondolatokkal elemezte (kár, hogy nem írta meg).

(tovább…)

DAL A MÚLTBÓL – örök válságok dala (Illés)

A SÁRGA RÓZSA a szülők, nagyszülők generációjának szimbóluma. A dal pedig afféle himnusz volt. Vérmérséklettől függően sokféle értelmezéssel, de valamennyiben ott lapulhatott az ellenállás szolidan pikáns íze, az összekacsintás izgalma. Meglehet, semmi különös nincs a szövegben, mégis hatott. Nagyszerűsége abban is megmutatkozik, hogy a válság dala ma épp úgy lehet, mint volt évtizedekkel előtt, egy másfajta válságé. Persze lehet, hogy már megkopott, de próbáljuk ki. Kíváncsi vagyok.

(tovább…)

CSÜLKÖS PACAL – a válság étele (recept)

A PACAL gyermekkoromban, s még később is úgy élt bennem, mint valami nagyon férfias étel, amit kemény vonású emberek büfék pultjainál, kockás abroszos kocsmákban fogyasztanak, s hozzá harmatosan gyöngyöző korsóból, másutt barna, vagy zöld üvegből, kőbányait isznak. Villáikkal ráérősen nyomják össze a sós vízben főtt, bőven mért krumplit, majd a kevés pacal szaftjával, s darabka fodros résszel falatot formálnak a villán. Szájukhoz emelik, fejüket elismerően oldalra billentik, éppen csak félig, egy pillanatra, ezzel is jelezvén az értők elégedettségét.

(tovább…)