LEONARDO (di ser Piero) da VINCI Az utolsó vacsora (L’Ultima Cena) című világhírű festményén három nagy tál is látható. A Jézus előtti tál üres, azonban Jézustól jobbra és balra, András és Máté előtt a tál már púpozva van étellel. A nézőnek balra fekvő tálon féltucatnyi halat láthatunk, a jobb oldali tál tartalma ma már pontosan nem azonosítható, mivel a kép itt sérült, azonban a körülötte lévő kis tányérok tartalma még jól kivehető, beazonosítható.
ÉSZAK-AFRIKA regionális konyháinak egyik legizgalmasabbika a gyarmatosító franciák, a „fekete lábúak” (pied noir) konyhája. Az itt következő salátarecept leginkább az európai zöldségek észak-afrikai fűszerezésétől válik érdekessé. A saláta ebben a konyhában lehet a „La Kémia” része is, de, társulhat a grillezett húsokhoz is, amilyen a kebab. Mint lenni szokott, a saláták két alaptípus él, az egyik a nyers zöldségekből készített, amit hidegen tálalunk, a másik a főtt/párolt zöldségekből készített, amit inkább melegen, mint hidegen szolgálunk fel. És persze akad a kettőnek is számtalan kombinációja.
A TIRADITO nem más, mint a már meglehetős ismertségre szert tevő ceviche ifjabb testvére. A tiradito éppen csak az elmúlt két évtizedben kezdett népszerűvé és ismertté válni Peru határain kívül is. Eredetét a perui japán bevándorlók nyers hal fogyasztási szokásaiban és a 20. század elejei olasz, pontosabban genovai bevándorlók carpaccio kedvelésében kereshetjük. A cevichetől két dolog különbözteti meg, a hal szeletelésének módja és a hagyma. Ceviche készítésekor a nyers halat leginkább falatnyi kockákra vágjuk és ízlés szerint, de hagymát is adunk hozzá.
A LECSÓRÓL akár azt is gondolhatnánk, hogy mindent tudunk róla. Egyszerű étel, s ha azt akarjuk, hogy lecsó is maradjon, ahogy már az I. világháborút megelőzően is ismerték (tehát korábbról, mint ahogy az általánosan elterjedt), nagyon nagy trükköket nem is érdemes rajta elkövetni. Mindezek ellenére mégis akad egy-kettő, amelyekkel a magyar konyha másutt is többnyire adós marad, és amelyeknek a lehetőségeivel nem élünk kellőképpen.
A GEFILTE FIS(C)H, azaz a töltött hal az askenázi zsidó konyha emblematikus étele, miként a sólet is, s ahogy a pizzáról az olasz, a pörköltről a magyar konyha jut eszünkbe, úgy a gefilte fisről a zsidó konyha. Persze a Gefilte Fisch sem önmagában álló étel. A (hús)gombócok, a quenelles családjába tartozik, akárcsak a creol quenelle, de ide tartozik például a füge quenelle is, amit akár a tél talán legnagyszerűbb leveséhez, a sütőtök krémleveshez is adhatunk. A quenelle tehát számtalan kultúrában előfordul Lyontól, New Orleansig, főzve sütve, különböző módokon fűszerezve.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!