PERU – Akad egy ország, amelyről nálunk kevés szó esik, bár konyhaművészete egyike a napjainkban legtöbbet magasztaltaknak. Ez az ország az alapanyagainak sokszínűségével, klimatikus övezeteivel, az újvilági növények diverzitásával tűnik ki. Ehhez az alapanyag gazdagsághoz a betelepülő európaiak és ázsiaiak konyhakultúrája új színeket ad hozzá. Ez a változatos, gazdag konyhakultúrájú ország: Peru.
MANDULÁS PIZZA (Bartolomeo Scappi, 1570) – Mindaz, amit ma pizzaként ismerhetünk, korántsem egyenes vonalú fejlődés eredménye. A 16. század reneszánsz itáliai szakácsa, a pápa séfje, Bartolomeo Scappi, „Opera dell’arte del cucinare” (1570) című szakácskönyvében közel ezer ételleírás szerepel. Köztük, néhány mai szemmel meglepő „pizza” recept is.
VADÉTELEK – A vadászat és gyűjtögetés emberelődeink kedvelt, vagy ha nem is kedvelt, de muszájból mégis csak végzett mindennapi elfoglaltsága volt, akárcsak a tyúknak a kapirgálás. Mára a vadászat szabadidő sporttá, helyenként magasztos elfoglaltsággá vált, miközben az eredménye mindig ugyanaz – elkészítésre váró hús, alapanyag. Akadnak, akik vadhúst az átlagnál jóval gyakrabban fogyasztanak.
4000 ÉVES RECEPT– A világ jelenleg ismert legrégebbi receptgyűjteményét a Yale Babilóniai gyűjteményében, a Sterling Memorial Library falai között őrzik. A Krisztus előtt 1700 évvel íródott három agyagtáblára 35 receptet jegyeztek le. Az akkád nyelvű ékírásos recepteket a neves francia asszirológus, Jean Bottéro fejtette meg (1995).
A BOUILLABAISSE (ejtsd. bujabessz) a hallevesek egyik leghíresebbike. A halászlé kapcsán már sorra vettem jó néhány fajtáját, ám most egy ősi típus kerül szóba, melyről a Kalkuttában született angol író, William Makepeace Thackeray (1811-1863) azt írta, hogy életében sem evett még hozzá foghatót. Mindez 1856-ban, New Orleans-ban történt, ahol az író ellátogatott a Boudro’s étterembe is. A hajdani francia telepesek konyháját őrző recept
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!