PETŐFI SÁNDOR – Petőfi Sándor szupertaster (szuperízlelő) volt

Petőfi Debrecenben (1844) Orlay festményePETŐFI SUPERTASTER VOLT – A 22 éves Petőfi Sándor a forradalom előtt alig három évvel, 1845-ben írta az Úti jegyzetekben a következő mondatot: “De nekem a sors mindig akkor ad kanalat, ha levesem nincs, és viszont.” S, bár ez az idézet nem a koplalásra utal, ahogy azt sokan tévesen állítják, hanem arra, hogy amikor végre egyedül utazhatna a szekéren, olyan hűvös idő van, hogy az egyedüllét kényelmét mégsem élvezheti, azért sokszor maradt éhesebb az ifjú Petőfi, mint az jól esett volna. Persze akadtak útitársai, akik jó szándékúan segítették. Mint az Úti jegyzetekben (1845) írja:

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Nyelv és gyomor

BIZONY MEGLEPETT, hogy Montaigne, a nagy tizenhatodik századi sztoikus, aki mindig tudta, mit kíván mondani és azt derűvel, elegánsan és világosan tette, egyáltalán nem úgy, mint egyéb moralisták, akik állandóan nevelni kívánják az embert; szóval meglepett, hogy a zseniálisan tájékozott Montaigne a nyelv és a gyomor nagy kérdéseiben mennyire kevésbé kifinomult nézeteket vallott. Életrajzából tudni, hogy kitűnő egészségnek örvendett, de tökéletesen visszaélt vele, hiszen, ahogy Gide írta: „mindent megeszik, amit elébe tesznek, de olyan mohón, hogy néha beleharap az ujjába, mert akkoriban még nem használtak villát”.

(tovább…)

NÉMET-OSZTRÁK szavak (A-P) – a magyar gasztronómiában

UTAZÁSAIM SORÁN – írja Berecz Edgár a könyvében – huzamosabb ideig éltem Németországban, megfordultam Svájcban és bejártam Ausztria tartományait. Ez idő alatt hobbim a konyhaművészet és a tájszólások tanulmányozása volt. Ugyanakkor hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy közelebbről is megvizsgálom azokat a konyhai szakkifejezéseket, amelyeket átvettünk és nálunk is meghonosodtak. Ebben a könyvecskében válogattam össze azokat, amelyeket érdekesnek gondoltam vagy, amelyek hasznosak lehetnek a vendéglátóiparban dolgozók számára. Bár pincéreknek és szakácsoknak szánom elsősorban, könyvemben a böngészni szerető ínyencek és háziasszonyok is találhatnak csemegézni valót.

(tovább…)

BELSŐSÉG – szív, nyelv és máj egy fazékban

A BELSŐSÉGEK, szív, máj, nyelv fogyasztása is új reneszánszát kezdi élni sovány húsra ráunt embertársaink körében. Nálam mindenképpen. A klasszikus, egy, esetleg kétféle alapanyagból, belsőségből készülő ételek helyett, újabban a többféle belsőséget is kombináló ételek felé fordult az érdeklődésem. A textúrák is változatosabbak és az ízek is izgalmasabbak lehetnek. Mindemellett pedig ezek az ételek a maguk paraszti egyszerűségében többnyire még újnak, vagy újra újnak, számítanak.

(tovább…)

NEM TUDUNK ENNI – s beszélni sem róla

A MINAP Segal Viktorral beszélgettünk a Ráday utca egyik teraszán, alig egy kőhajításnyira az első Michelin csillagos hazai étteremtől, a Costestől. Sok mindenről szó esett. Viktor – egyebek mellett – óraadó egy főzőiskolában, ahol az ifjaktól az idősebbekig igen sokféle ember megfordul. A beszélgetés során vetődött fel a “nem szeretem”, és s “nem jó” közötti lényeges különbség, amelyet tapasztalata szerint sokan nem is tudatosítanak magukban.

(tovább…)