A HORTOBÁGYI nyurgaponty a Kárpát-medencében őshonos magyar vadponty állomány értékes tájfajtája. Európa legnagyobb pontytermelő halgazdasága, az állami tulajdonú Hortobágyi Halgazdaság azért is tenyésztette ki, mert kiválóan alkalmazkodott a Tisza vízrendszeréhez, a természetvédelmi oltalom alatt álló hortobágyi puszta egyedi tulajdonságú halastavaihoz.
A TIRADITO nem más, mint a már meglehetős ismertségre szert tevő ceviche ifjabb testvére. A tiradito éppen csak az elmúlt két évtizedben kezdett népszerűvé és ismertté válni Peru határain kívül is. Eredetét a perui japán bevándorlók nyers hal fogyasztási szokásaiban és a 20. század elejei olasz, pontosabban genovai bevándorlók carpaccio kedvelésében kereshetjük. A cevichetől két dolog különbözteti meg, a hal szeletelésének módja és a hagyma. Ceviche készítésekor a nyers halat leginkább falatnyi kockákra vágjuk és ízlés szerint, de hagymát is adunk hozzá.
A GEFILTE FIS(C)H, azaz a töltött hal az askenázi zsidó konyha emblematikus étele, miként a sólet is, s ahogy a pizzáról az olasz, a pörköltről a magyar konyha jut eszünkbe, úgy a gefilte fisről a zsidó konyha. Persze a Gefilte Fisch sem önmagában álló étel. A (hús)gombócok, a quenelles családjába tartozik, akárcsak a creol quenelle, de ide tartozik például a füge quenelle is, amit akár a tél talán legnagyszerűbb leveséhez, a sütőtök krémleveshez is adhatunk. A quenelle tehát számtalan kultúrában előfordul Lyontól, New Orleansig, főzve sütve, különböző módokon fűszerezve.
HALLEVES ügyben köteteteket lehet megtölteni és meg is töltöttek már sokezernyi oldalt. Aki a halat szereti, az a jó hallevesnek sincs ellenére. Márpedig hallevesekből sokféle akad, ahogy arról korábban a halászlé kapcsán hat részben is írtam, vagy a Balatonnál is emlegettem. Elkezdtem én is egy halleves (halalaplé) leírását, azonban félúton abbahagytam, bár lehet, hogy még befejezem. Szerencsére a halakat is kedvelő Benyó Sándor barátom Hollandiából küldött egy halleves leírást, fotókkal. melyet ezennel közzé is teszek.
A PIZZA szó eredete a latin “pinsa”, lepénykenyér szóban keresendő. Akad olyan legenda is, miszerint a Palesztinában állomásozó, majd Itáliába visszatérő római légionáriusok voltak azok, akik a megkedvelt zsidó maceszt próbálták reprodukálni. Ennél azonban akad korábbi nyom is, mint a Veneto tartományban talált bronzkori “pizza”. A középkorban a korai pizzák leszármazottai modern formát kezdenek ölteni. A lepénykenyérre a parasztság olívát, s olíva olajat tett, úgy ette a kenyeret, vagyis a “pizzát”.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!