A PICARONES a fánk unokatestvére. Perui, s közben mégis ismerős sült tészta ez, még ha az összetevői között a liszt mellett a mifelénk szokatlan párosításnak számító édesburgonya és sütőtök is szerepel. Új, érdekes ízvilág, kellemes, édes, ropogós, fűszeres, amivel az első kóstolásra megkedvelteti magát.
ÓH JAJ, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén Krisztust.” – írta dörgedelmes szavait boldoggá avatott Temesvári Pelbárt a 15. században, Pomerium de Tempore című művében.
EURÓPÁBAN az ázsiaihoz hasonló messzeségbe visszatekintő és többé- kevésbé folyamatosan is ünnepelt fesztiválokról nem beszélhetünk. Legmesszebb múltra a pogány gyökerű ünnepeink (fesztiváljaink) tekintenek vissza, amelyek a kereszténység uralomra jutásával gyakorlatilag mind keresztény vallási köntösbe öltöztek. Közülük leginkább a kínai Tavasz Fesztivállal már laza párhuzamba állított karácsony, valamint a farsang emelkedik ki.
AZ AMERIKAI REGGELI általában a következőket foglalja magába: két tojás (sült, vagy posírozott), bacon, vagy kolbász, kenyérszeletek, toast, jam/lekvár/vaj, amerikai palacsinta cukor, vagy juharsziruppal, kukoricapehely (cornflakes), vagy más gabonafélék, kávé/ tea, narancslé/ grapefruitlé. Ma már külön fogalom és a kontinentális és angol reggelivel együtt emlegetik. Egyik fő jellemzője a bőség, a kalóriagazdagság, a változatos ízek és az összetettség. Szerepe, népszerűsége nő. A kontinentális reggelikhez képest az amerikai reggeli nehéznek számít, bár jóval ízletesebb.
„ÓH JAJ, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén Krisztust.” írta dörgedelmes szavait boldoggá avatott Temesvári Pelbárt a 15. században, Pomerium de Tempore című művében.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!