VALENTIN NAP – a csokoládé temperálása

A CSOKOLÁDÉ régi kedvenc, írtam is róla. Volt már majonézes  csokoládétorta, Guinness és csokoládé jégkrém, bor és csokoládé, csokoládé és kakaó, s még sok más ebben a témakörben. Most azonban Benyó Sándorral beszélgetve arra jutottunk, hogy Valentin nap alkalmából készítsen valami szép desszertet, ha már amúgy is csokoládéval kísérletezik. Ebből kerekedett ki ez a csokoládé temperálásával foglalkozó írás, amelyet most beszerkesztettem. Bízom benne, hogy a Valentin napra csokoládé desszertet készítők jó hasznát veszik.

(tovább…)

CSOKOLÁDÉ és PÁLINKA kóstoló

VOLT IDŐ, AMIKOR azt gondoltam, hogy oda a nemzet, mert a népből olyannyira lakosság lett már, hogy vele együtt kiveszett az igényes kézművesség iránti hajlam is. Aztán meghívást kaptam egy pálinka és csokoládé estre, ahol kézműves csokoládékat és kézműves pálinkákat kóstoltunk. Úgy tűnik mégis csak van remény. A La Rosa étteremben tartott bemutatón, amit jó szokás szerint ismét Túróczy Gábor (Lucullus Bt.) szervezett, egy ifjú, ám annál inkább

(tovább…)

Harmóniák (édes-sós) 2#

_stb3090-food-2-oroszl

 

 

 

EGY BOTRYTIS CINEREA   bolondította Sauternes, például egy Chateau d’Yquem, de méginkább a szívünknek kedvesebb Tokaji aszú, olyan lehetőségeket nyújt a gasztronómia ihlette fantáziának, amelynek nehéz ellenállni. A hazai alapanyagú étel-bor párosítások pálmáját minden kétséget kizáróan a libamáj-tokaji aszú páros viszi el. Nincs mégegy ilyen pár, amelyet ennyire Magyarországhoz kötne a világ.

(tovább…)

Bor és csokoládé 2#: az aromák

(Forrás: Inkling Magazine)BOR ÉS CSOKOLÁDÉ – A teszteléshez apró darabokra törjük a csokoládét. Két darabkát az orrunkhoz közel emelünk és az éleiket összedörzsöljük. Mélyen beszívjuk az illatokat, majd nyelvünkre helyezzük a csokoládét. Ne rágjuk, hagyjuk elolvadni! Mielőtt teljesen elolvadna, összekóstoljuk a borral. A boroknál az ízlelés és szaglás közül általában a szaglás szerepe a kiemelkedőbb.

(tovább…)

KÜRTI, BLUMENTHAL – molekuláris gasztronómia

HESTON BLUMENTHALRÓL, KÜRTI, Miklósról és a molekuláris gasztronómiáról 2008. végén blognyitó cikket írni első ránézésre meglehetősen fantáziátlan ötletnek tűnhet, hiszen ezt a csontot már hazánkban is meglehetősen sokan rágcsálták és látszólag csontfehérre is rágták. Látszólag, mondhatjuk, mert a számtalan szebbnél-szebb téma közötti csapongásban ez a terület Magyarországon továbbra is feldolgozalan maradt, miközben az érdeklődés hulláma nagyrészt már át is száguldott felette. Az előbbieken túl, a témaválasztás még divatjamúltnak is tűnhet, különösen azok után, hogy egy

(tovább…)