AMBRUS LAJOS: Elpuhultunk: elférfiatlanodtunk

Szerző: | 2016/02/20 | Ambrus Lajos írásai, Gasztronómia történet

VadászatEGY ÖREG VADÁSZ DOHOGÁSAI –„Elpuhultunk, elférfiatlanodtunk.” Így kezdi Gazda egyik kedves figurája, az öreg erdélyi vadász, a táblabíró világ tán utolsó képviselője a Bérczy Károly szerkesztette Vadász- és Versenylapban. Az 1858-as évfolyamban néhány folytatásig a szerző kilétére nem is derül fény, csupán a következő lapokon tudjuk meg, kit is takarna az „öreg erdélyi vadász” titulus. S hogy ki volna Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak című emlékezéssorozat szerzője. Bérczy szerkesztő a kvalitásokat persze jól tudja, mert címoldalra teszi a honszerető régi

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Aranyhegy borai

Szerző: | 2016/01/07 | bor, borász

Drávaszögi hímzésARANYHEGY – Csúzán, a mesés nevű drávaszögi (baranyai) falu éji csöndjében Gazda arra figyelhet föl, hogy a szomszédos református templom úgy veri a harangot, mint szülővárosában. A Kálvin utcai ház nagyszobájából őrzött hang-emlék ott csöng a fülében: negyedkor egyet, félkor kettőt üt és így tovább – egész órakor az óraszámot. De azt másik, mélyebb, öblösebb hangon teszi. Vagy otthon negyedkor nem üt? Mindegy; itt az éjszaka titokzatos neszeit figyeli, hisz Határ Győző óta tudjuk, hogy az éjszakákon minden

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Dr. Csávossy György erdélyi borász, költő

Szerző: | 2016/01/04 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász

Dr. Csávossy György (1925-2015) Fotó: 3szek.roDr. CSÁVOSSY GYÖRGY – Kilencven éves  korában (2015. november 30-án) meghalt Csávossy György, a finom impressziókat és sztoikus életbölcseletet éneklő költő és az erdélyi borászat pápája. 2015. november 30-án műtétre készülve érte a halál. Pedig olyan elnyűhetetlennek gondoltuk, mint saját apánkat – így ha az utóbbi évtizedekben a Negyenyeden élő Csávossy Gyurka „bátyánkra” gondoltunk, apánk is eszünkbe jutott. 1925-ben születtek, noha ezen kívül talán tán csak szívós és ragaszkodó életszeretetükben

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A tiszai hal

Szerző: | 2015/12/12 | Ambrus Lajos írásai, Gasztronómia történet, magyar konyha

Tisza_090A TISZAI HAL – Gazda beszélyíró tán élete legjobb halászlevét (régi szegedi nevén: halpaprikását) ette egy születésnapi ebéden. Palicson. Beléágyazva egy sor halétel közé, melyek, hajaj, egy régi, valahai tiszai halbőséget idéztek. S most az ünnepi ételsort adták. Gazda elé tárulkozó meglepetéses palicsi menü ugyanis így festett: indításnak haltepertő és halpástétom kecskesajt gombócokkal.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A lestyán (Levisticum officinale)

Szerző: | 2015/12/10 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha, nemzetközi konyha

maggikrautLESTYÁN – Levisticum officionale – a régi parasztkertek kedves magasra növő évelő növénye, amely szinte sehol nem hiányzott. Házi kertekben termesztik, írja Csapó József ’Debretzen physikussa’ 1775-ben. Jellemzően erős, fűszeres illatú és csípős, fűszeres ízű évelő növény. A Lestyán neve a levare = könnyíteni latin, vagy a görög libysticon, ligystikon szóból ered, ahogy a 600 növényt leíró, I. században élt katonaorvos Dioszkuridész nevezte. Magyarul még tájnyelvi alakzatokban a vadpetrezselyem,

(tovább…)