TOKAJ – „A hegyaljai szőlők haldoklás utolsó stádiumába jutottak. Egy-két helyen, például az ujhelyi, toronyai, sárospataki; tokaji, tarczali hegyeken itt-ott még az idén is volt termés, de az a bor, mit a phyloxerás és a peronospora által ellepett tőkéről szűrnek, nem érdemli meg többé a hegyaljai nevet. Úgy, hogy ma már elmondhatjuk, mikép a hegyaljai bor
AMBRUS LAJOS – Nemrégiben kaptam egy kézzel írt receptgyűjteményt. Falubelimek, Szabó Bandiék találták a padláson, legalább húsz éve, mikor bekötöztek frissen vásárolt házukba. A régi gazdáé lehetett – azóta őrzik, rakosgatják, bár használni nem nagyon tudják. Mikor hírét vettem létezésének, a várakozás izgalmai közt naivan már arra spekuláltam:
WEÖRES SÁNDOR, a csöngei költő, aki idősebb napjait szerette a Kőszeg melletti Bozsokon, a Sibrik-kastélyban tölteni, egyszer úgy nyilatkozott, hogy Vas megye azért különösen szerencsés geográfiai egység, mert többféle tájgéniusz is fölparázslik benne. Mint valami absztrakciós modell, egyszerre az európai tájak összessége: hegy és alföld, erdő, mező és vizek, kevés urbs, sok villa.
AMBRUS LAJOS – Ha tehetem, meg-megállok Cecén. Hazafelé gurulok Gyulára, szüleim látására, akik öregek, betegek és 65 éve házasok. Cecén legtöbbször dinnyét vásárolok, hogy otthon összehasonlítsuk a hazai, medgyesi dinnye-felhozatallal (a cecei sokszor győzött már), és olykor őrölt paprikát veszek unokanővéremék kolbászhúsába. Lakitelek környékén gyümölcs-szezonban homoki gyümölcsöt nézek ajándékul (a kajszínbarack a
CITROMFŰ – A csábító nevű évelő citromfű (Melissa officinalis) sokfelé és sok néven ismert. Méhfű, anyaméhfű, igaznádrafű (’nádra’: anyaméh), méreg nyomó fű (Lippaynál: „ha kit a’ méhek megcsíptek, tegye reá ezt a’ füvet: elvészi fájdalmát”), citromszagú mézfű, macskaméz, mézfű, mézelke, mézgánts. A Diószegi-Fazekas-féle Füvészkönyvben (1807) Tzitromszagú Melissaként szerepel. Eredeti hazája Dél-Európa és Elő-Ázsia; a görögök és rómaik és az arabok is nagyra tartották, mert mint csábító méhlegelőt,
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!