AKIK A GÁL TIBOR PINCÉSZET Nyílt Levelét a blogomon korábban olvasták, azok tudják, hogy a Gál Pincészet egy hullámvölgyön túljutva, most újra a felemelkedéséért dolgozik. A Borkötvény ennek a törekvésnek a terméke. Ajánlom figyelmetekbe a következő levelet, s vele a kedvezményes borvásárlás lehetőségét.
HA A HONI UTAZÓ egy kipróbált, összeszokott társasággal tölti a Szekszárdra vezető utat – akik mellesleg szeretnek jókat borozgatni, s mellé falatozni –, óhatatlanul is azon kapja magát, hogy a társaság egyre többet beszél a jó asztali étkekről, és előbb vagy utóbb gondolatban is megéhezik.
HÚSZ – HUSZONÖT esztendeje már annak, hogy Magyarországra is megérkeztek az égetett, 225 literes, szivar alakú, bordeaux-i típusú fahordók. Ahogy az lenni szokott kis hazánkban, azonnal a vélemények kereszttűzében találta magát, s bár azóta sokkal többen teszik le mellette voksukat, még mindig nem lehet végeredményt hirdetni. Egyáltalán kell? Azt ma már senki nem vonja kétségbe, hogy a fahordó által biztosított jótékony mikrooxidációra, vagy a tölggyel való érintkezésre
HA MA A VELENCEI tóhoz utazunk, talán nem is jut eszünkbe, hogy a vadregényes vizek mellett, vagy száz esztendeje igen kimagasló csendes- és pezsgőborok is készültek. Vélhetően arra is kevesen gondolnak, hogy egykor milyen gazdag lehetett a Kárpát-medence pezsgő kultúrája, s nem csupán négy-öt ismertebb márka közül lehetett választani az üzletekben és a szórakozóhelyeken. Valaha szebbnél szebb italok készültek Villánytól Szeredig, Velencétől Aradig. A XX. század elején, pezsgőnek való alapanyagot sokfelé termeltek, de olyat, amely valóban kimagaslott és igazi megbecsülést hozott a gazdának, csak nagyon szűk területen. Utóbbira szép példa a velencei Bence-hegy, a helyi pezsgő és Belatiny Artúr neve.
A HELY ÉS AZ IDŐ a hetvenes évek Magyarországa, amihez annyit kell tudni, hogy az az idő – más idő volt. „Históriai”, mondanánk. Minderről legalább annyi köztudomású, hogy a legcsekélyebb mértékben sem voltunk „szabadok”, „függetlenek”, s a legkevésbé sem „demokratikusak”. Ó, hát a régi szép idők – akadt nekem Szegeden egy tanyasi iskolatársam, akivel az egyetemi éveket átbarátkoztuk, áttanultuk, s alkalmanként átittuk Szeged szép számmal föllelhető korcsmáiban, de néha együtt szerepeltünk,
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!