KUTYÁK ÉS ÉTTERMEK, éttermek és kutyák. Sue és Erika ügyvédnők. A kutyájuk egy szépséges orosz agár, egy „barzoj”. Ez az egyik leggyorsabb kutyafajta. Szeretik a kutyájukat, ahogy étterembe is szeretnek járni, ám a kettő együtt már igen nehezen megvalósítható. Hogy mennyire, arról Sue Facebook-on elküldött segélykérése is utal.
A NEMZETÁLLAMOK születésénél – a nacionalizmus erősödésével – a nemzeti konyha és a nemzeti ételek fogalma is minden esetben előtérbe kerül. (Ezt a folyamatot utólag károsnak tartani hiábavaló lenne, már csak azért is, mert ez a stáció sem úszható meg – volt, és újra felbukkanóan, a jövőben is mindig lesz.) A nemzetállammá formálódás során a nemzeti konyhák a különbözőség és a látványos együvé tartozás bizonyítékává avatódnak, ahogy azt a 17. század kezdetétől, Franciaországban is láthattuk.
JÉZUST, akárcsak az apostolokat, minden ábrázolás szikár, szálkás izomzatú, szívós embereknek mutatja. Még Júdea jólétben élő királyát, Nagy Heródest sem ábrázolják elpuhultnak, kövérnek. Az elmúlt ezer esztendő festményei ezt az ábrázolásmódot követik, ám mindeközben a művészet eszközeivel a változásokról is híven tudósítanak. Az életszínvonal emelkedése az étel adagok növekedését hozza magával. Ez a tendencia különösen az elmúlt negyven esztendőben erősödött meg és az elmúlt húsz évben vált aggasztó hatásúvá. A mértéktelenség, azonban nem csupán napjaink jelensége.
„ÉRDEKES átalakuláson mentek át a blogok is” – írta az index. Az indexen feltűnő blogok olvasása a napi online rutin része lett, s az index látogatóinak nagyobb része (90%) meglátogat valamilyen blogot (ezek egy része csak az Index címoldaláról elérhető), a blogot írók köre azonban, mint mondják, a két évvel ezelőtti szinten maradt. Mi több, a blogok nagy része le is cserélődött. A számok azt mutatják, nagyobb a blogolást kipróbáltak, de abbahagyottak köre, mint az aktívan íróké,
AZ ÉHES EMBER, dühös ember, vagy, ahogy az angol, magától érkező szójátékkal, mondja: „Hungry people are ungry people.” David Frum a CNN, a hajdani Newsweek és The Daily Beast kanadai-amerikai szerkesztője, másokhoz hasonlóan, meglehetősen borús jóslatokkal állt elő a 2013-as évre, amin, legfeljebb, ha elsőre hökkenhetünk meg, ám másodjára már számtalan történelmi példa juthat(na) eszünkbe a múltból, s bár történelemkönyveink jóval kevesebbszer emlegetik az időről-időre biztosan előforduló gabonahiány, s általában véve a
A MARHAPÖRKÖLT nemzeti ügy, ehhez kétség sem férhet, még akkor sem, ha a marha körül is gondok vannak és a pörkölt sem a régi, bár, hogy milyen volt a „régi”, arról csak egyet sejtünk, a mainál biztos jobb volt. A 21. század elejére a jövedéki törvény a vörösboros marhapörköltet is végveszélybe sodorta. A törvényalkotók is honfitársaink, akiket az iskolapadokból, a grundokról, kocsmákból,
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!