A GREMOLATA, vagy gremolada, hagyományosan az „Ossobuco alla milanese” fűszere, amit közvetlenül az étel elkészülte előtt, vagy a tálaláskor kevernek az ossobucohoz (a képen). Friss citrus ízt ad az ételnek, ám nem mindenki kedveli egyformán, ezért érdemes az étellel összekóstolni, s külön az asztalra tenni, hogy mindenki kedvére ízesíthessen vele.
A DUNAI KAVICSSZIGETEK többnyire időszakos képződmények. Alacsony vízállásnál szigetek, egyébként veszélyes vízalatti zátonyok. Ha sziget (romantikusabban: lakatlan sziget), akkor kiváló hely a piknikezésre is. Persze nem kis rákészülést igényel és cseppet sem baj, ha vízijármű is akad, de nagymarosi barátaimnál ez már az idők kezdete óta adottság.
AUGUSZTUS HUSZADIKA – „főzőverseny” Nagymaroson. Ahogy korábbi írásomban említettem, igen nagy hagyománya van Nagymaroson a közös főzéseknek, piknikeknek, a jófajta ételek, az asztali örömök megbecsülésének. Sokan és jól tudnak főzni arrafelé. Tán kevesebb főzőműsort néznek, mint mások, talán a neves séfekről is kevesebbet tudnak, és az éppen divatos és jó hírű éttermekről, azok szakácsairól sincs
AUGUSZTUS HUSZADIKÁN a Nagymarosi Motor Yacht Club évtizedes hagyományai szerint esti lampionos felvonulást rendez a Dunán. Ez nagy és szép dolog, s a Club tagjaként részese voltam már többször is, ám ami előtte van, az a gasztroblogger szívét igazán megdobogtató valami: délután vacsorafőző „versenyre” kerül sor. Flamich Pista barátom benevezett engem is – magához.
AZ ELŐZŐ KÉT RÉSZBEN nem a magyar ételeket és az őrölt pirospaprika nyomait keresgéltem Szlovákiában, hanem a szlovák gasztronómiát igyekeztem felderíteni, amelynek lényeges és történelmileg szerves része a magyarság számunkra igazán jól ismert konyhája. Így aztán nem délről haladtam északnak, ahogy kényelmesebb és szokásos, hanem ellenkezőleg, északról délnek, különbséget téve a hegyvidék és a síkság között is.
„Az ég kék volt, mosolygott a mindenség, felálltam az asztaltól, boldog voltam.” (Gustave Flaubert, Voyages)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!