A DUNAI KAVICSSZIGETEK többnyire időszakos képződmények. Alacsony vízállásnál szigetek, egyébként veszélyes vízalatti zátonyok. Ha sziget (romantikusabban: lakatlan sziget), akkor kiváló hely a piknikezésre is. Persze nem kis rákészülést igényel és cseppet sem baj, ha vízijármű is akad, de nagymarosi barátaimnál ez már az idők kezdete óta adottság.

Piknik egy kavicsszigeten – képekben

Ez a kavicssziget a Duna magyarországi részén, Visegrádtól északra, Esztergomtól délre, Búbábat-völgy közvetlen közelében, attól déli irányban van. Az egyik part már Szlovákia, ahol a domboldalra szőlőültetvények kúsznak fel. (Szlovákia gasztronómiájáról, borvidékeiről  itt írtam.) A víz meglepően tiszta, felhő sincs az égen, meleg van, elkél a napernyő, ami alatt sorakoznak az otthon készített ételek. A hűtőtáskákban bor, üdítő italok, ásványvíz, sör, jég lapul.

Kellemesen fűszerezett, majoránnás fasírozott, sörtésztában sült csirkemell szeletek, túrós lepény. Ez látható az asztalon, ám ez még nem a teljes választék, csupán ízelítő. Az előbbi húsokhoz ajvár és fokhagymás majonéz (aioli) társult, foszló fehér kenyérrel. (Utólag belegondolva meglepő, hogy a nagy hőség ellenére ezek az egyébként laktató ételek mégsem ülték meg a gyomrot. Ez a jó minőségű házikoszt egyik behozhatatlan előnye az emésztőszervrendszert elfárasztó hanyag ételekkel szemben.)

A fizikai aktivitás helyett (leszámítva a vízisíelőket) inkább a társasági élmény, a könnyed beszélgetés játssza a fő szerepet ezeken a kavicsszigeti piknikeken. Valahogy mindig úgy alakul, hogy ifjú és korosabb egyaránt örömmel megbékél ezzel a helyzettel és derűsen kortyolgatja borát, fröccsét. (Nagymaroson az utóbbi években kialakult egy borhoz értő közönség, akik közül többen már saját szőlővel is bírnak és boruk is van.)

A kavicsszigeti piknikeken már több generáció vesz részt. Az apáknak már a fiai is hajóval jelennek meg, amiben – mint Pista barátommal megállapítottuk – nyilvánvalóan az játszik főszerepet, hogy a gyerekek a Motor Yacht Club környékén nőttek fel. Ott töltötték nyári szünetüket, este ott kergetőztek a felnőttek körül, ott ivódott beléjük a Duna és a motorcsónakos élet szeretete.

A nagy hőségben jólesik megmártózni a hűsítő vízben.  A vízből végigtekintve a parton, látható, hogy sokan kerekedtek fel ezen a napon, hogy éppen itt, s nem másutt töltsék életük egy napját. (Néhány évvel ezelőtt erre a kavicsszigetre még csak a nagymarosiak jártak. Ők fedezték fel, ők vették használatba.  Ma már, ha nem időben érkeznek, alig találnak maguknak helyet. Forgalmasabb nyári hétvégéken mindenfelől, még Szlovákiából is jönnek ide.)

Egyszerű és kézenfekvő szeletelési módja a görögdinnyének az, amit a képen láthatunk. A félbevágott dinnyéből már csak ki kell emelni a szeleteket és fogyasztható is. Helytakarékos, tiszta és így tárolva tovább tartja hideget is.  (Most láttam először és tetszett.)

A fények kápráztatóak, a meleg nagy, egyesek az árnyékba húzódtak, mások a vízben hűsölnek.

A szemben fekvő dombok még Magyarországhoz tartoznak. Előttük (balkézről-jobbra) folyik a szlovák-magyar határfolyó, az Ipoly. A hajó mögötti partszakasz Szlovákia. (A legközelebbi szlovákiai település Helemba.)

A szlovákiai oldalon folyó hajózómederben úszó nagy hajók szívó hatása után a visszatérő víz hullámai erősen dobálhatják a a kavicssziget másik oldalára kikötött hajókat. Ha akkora hajó jön, mint az előbbi, vagy a következő képen is látható turistahajók, akkor tanácsos a vízbe gázolni és ügyelni a hajókra, nehogy a hullámok egymáshoz üssék őket.

Egyszerű poén ez a hajó név (My Story), ám kár lett volna kihagyni, ha már éppen akkor, és arra úszott, amikor és ahol mi voltunk.

Naplementekor a Dunán visszafelé hajózva láttam, amint a parton mindenütt emberek táboroznak. Égtek a tüzek, lusta füst szállt a víz felett, készült a vacsora, sült a szalonna. Félmeztelen emberek álltak bokáig a vízben. Csendesen, komótosan beszélgettek, nézték a lemenő nap sugarait, a narancsos égalját. A vízparton kellemesen lehűlt már a levegő.

Augusztus huszadika négy nap szabadsága sokunk számára lehetőséget nyújtott arra, hogy újra olyan közelségbe kerüljünk a természettel, vízzel, földdel, kaviccsal, fákkal, tűzzel, ahogy sokan mindig is akarjuk. Tanulságos látni, ahogy a városi ember visszamenekül a vízpartra. És nem csupán a hőség miatt. Mélyebb, régebbi, millió éves oka van ennek,amit a rövidke technikai civilizáció nem törölt ki ösztöneinkből.

Csíki Sándor♣

Kékesi György autós újságíró,  a blog rendszeres olvasója a múltkor megemlítette nekem, hogy időnként túl „tudományos” a blogom. Rá is gondolva írtam ezt a könnyednek szánt nyári beszámolót, és persze nagymarosi barátaim kedvére.

.