ROSENFELD IGNÁC ÉTTERME – Többnyire keveset tudunk a külföldön működött magyar éttermekről. A Café Boulevard, s vele Rosenfeld Ignác „felfedezése” leginkább annak köszönhető, hogy megpróbáltam megfejteni, hogy a szemem elé került „Magyar Paraszti Lakoma” közönsége hol is ülhetett asztalhoz. Budapesten, vagy New Yorkban? Mivel az étlap magyar nyelvű, akár azt is
VÁROSI PARASZTI KONYHA – A magyar konyha tárgyalásánál, a paraszti konyha súlyának megítélésénél érdemes figyelemmel lennünk a paraszti tömegek arányaira is. A jobbágyfelszabadítás idején (1848) a népességnek közel 90 százaléka tartozott a parasztság soraiba. Még a 19. század utolsó felében is ők alkották a lakosság háromnegyed részét, s a második világháborút követően is közel a felét. A 19. század végén (1880) a mezőgazdasághoz kötődő tömegeknek több mint a fele önállónak tekinthető parasztember volt, aki megélt a saját földjén.
VILLÁNY, BÓLY, PÉCS – A közelmúlt egyik kétnapos baranyai látogatása során három éttermet is sikerült felkeresnem. Egyet Villányban (Sauska 48), egyet Bólyban (Kiskastély), egyet pedig Pécsett (Kikelet). A Sauska 48 leginkább Bicsár Attila villányi munkássága miatt, a 2017. augusztusa óta üzemelő, formálódó bólyi Kiskastély étterem Teleky Zoltán miatt, a három közül legnagyobb hagyománnyal büszkélkedő Hotel Kikelet étterme pedig a Pécsi Borozó gasztronómiai és bormagazin
CSIRKE KÖRRIVEL (1899) – A legelső modern ázsiai-magyar fúzióval, Kugler Géza 1899-ben megjelent Budapesti Szakácskönyv című művében találkozhatunk. A szárnyasételeket taglaló fejezet 32. receptje a „Csirke körrivel”, melynek a hozzávalói: csirke, „körri”, vaj, vöröshagyma, húslé, kókuszreszelék, kókusztej, citrom, tejföl és rizs. A 19. század végi étel, magyar szemmel nézve, egy paprika nélküli „paprikás csirke”, kókusztejjel és tejföllel, amely, mint Magyar Elek az Ínyesmester Szakácskönyvében (1932) a tejfölről dicsérőleg írja: „a maga savómentes mivoltában nagy erőssége a magyar főzési módnak”.
ZÖLDSÉGKRÉMLEVES – Ismét egy krémlevest készítettem. Ezúttal egy klasszikus sárgarépa, hagyma, zeller (mirepoix) kombinációval, amelyet túróval sűrítettem, ahogy Michel Guérard a nouvelle cuisine meghatározó alakja is tette hajdan, amikor a hetvenes évek közepén leszámolt konyhaművészete joghurt korszakával és belépett a túró-korszakba. A túróval igyekezett (de teljesen nem sikerült neki) kiváltani az akkoriban éppen büntetésben lévő vajat. Ő a vajat a (látszólag) tejzsír-, azaz vajmentes túróval
HALÉTELEK, HALÁSZLEVEK (1864) – Herman Ottó néprajzkutató az alábbiakban bemutatott receptek megjelenése (1864) után, a 19. század vége táján első kézből szerzett tapasztalást a halászok ételeiről. A vidéki Magyarország folyóparti halászleveiről szólva, így ír 1887-ben megjelent könyvében: „Abban az egyben megegyeznek Tisza-Duna halászai, hogy a legjobb összeállítás – ha halászléről van szó – ez: sok kecsege, elég ponty és egy kevés harcsa. De már a többiben roppant eltérők.” A halászlé önállósulását a századvég szakácskönyvei is jól
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!