ERDŐBÉNYE régi kedvencem a vidéken. Ha Tokaj felé vet a sors, többnyire nem mulasztom el meglátogatni. Szép hely, jó hely, történelmi levegője van és Fűszeres Eszter igen sokat tett a megismertetéséért. A „ZEMPLÉNI fesztivál 2009” rendezvénysorozat szerencsére és természetesen elérte Erdőbényét is, ám ami új, szép, érdekes és nagyon civil, hogy végre néhány blogger is szerephez jutott. Valami elindult, ami eddig még nem volt.
GYÜRKY ANTAL – Nevét valószínűleg ’Gyürki’ helynévről kapta, amely „magyar és curiális falu Hont vármegyében, földes ura Gyürky uraság, mind a’ két ágon, lakosai katolikusak, fekszik Kőkeszihez ¼ órányira, s’ ennek filiája” – írja az 1799-es Vályi András-féle Magyar Országnak leírása. Majd hozzáteszi: ”Legelője elég, fája van mind a’ két féle, szőlő hegye sok, és jó borokat terem, piatza B. gyarmaton, és a’ Bánya Városokban, első Osztálybéli”. S valóban, a honti borok ma is „első osztálybéliek”, mint alkalmam volt róla meggyőződni, mikor Ipolyságon jártam, Gyürky Antal emléktáblájának koszorúzásán és a róla szóló „tudományos ülésszakon”.
A NECTAR SEXARDIQUE sorozat talán legeredetibb, de mindenképpen legritkábbnak számító tagja az AGENT PROVOCATEUR (ejtsd: azsan provokatőr), mely itt korántsem az eredeti értelmében (beugrató titkos rendőr) szerepel. Lengén öltözött hölgyek egy gasztro-blogban talán szokatlanok, ám a „Nectar sexardique” és az Agent Provocateur közötti kapcsolat teljesen kézenfekvő. Étel, ital, sex. Mi lehetne ennél kézenfekvőbben összetartozó hármas. Ez az élet egyszerűségének kvintesszenciája. Ez maga az élet nagy titka. Ez a borászat nagy titka.
SZEPSY ISTVÁN megnyerő egyénisége minden alkalommal megerősít abban a hitemben, hogy nagy borokat csak emberileg is nagy borászok tudnak készíteni. Alkonyi Lászlót inkább csak távolról ismerem, személyes ismeretségben nem vagyok vele. Nem oly’ rég Etyeken még együtt adtak elő, ám időközben úgy esett, hogy Szepsy István és Alkonyi László között egy cseppet sem érdektelen szakmai(?) vita bontakozott ki. A nézetkülönbség bizonyára jóval sokrétegűbb, mint amit elsőre mutat, s’ egy cseppet sem jelentéktelen.
„Az ég kék volt, mosolygott a mindenség, felálltam az asztaltól, boldog voltam.” (Gustave Flaubert, Voyages)
A HÉTVÉGÉN TIHANYBAN Punk Frencnél elköltött fenséges halászlé ebéd után utunkat minden különösebb cél nélkül, csupán a tájban, a jó időben gyönyörködve folyttuk tovább az északi parton. Mindig is szerettem, csodáltam a Balaton felvidék tanúhegyeit, a nyüzsgő turista forgalom nem érintette, de a Balatontól alig messze eső részeket, mert gyönyörű vidék ez, szebbet gondolni sem lehetne. Útközben, Tapolca felé haladva, megálltunk az 1907 óta itt álló, és szépen kiépített, gondozott Theodora forrásnál is. Az idő szép volt, mosolygott az ég, örülni lehetett az életnek.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!