A SOFITEL igazán ügyes történetet talált ki az stílusában unalomba fulladó vasárnapi szállodai étkezésekhez. Az unalomba fulladás a stílust és az ötlettelenséget minősíti, azt, amin ügyesen túllendültek azzal, hogy tetszetős és szerethető mesét, szerepjátékot körítettek a megszokott feldobására. Ez a mese nem más, mint a vasárnapi „Market Brunch”.
A BORBÍRÓSÁG furcsán hangzó név, pedig, ha borbíró van, akkor lennie kell borbíróságnak is, így diktálja a logika. No, de ki is az a borbíró? A borbíró nem más, mint az, akit borlátó, bormester, bortiszt, vagy borvető néven is neveztek országszerte, de azért, lássuk be, a borbíróság mégis csak jobb név egy étteremnek, mint a borlátóság, vagy borvetőség, amikről aztán ma már végképp nem tudnánk, hogy mi fán teremnek.
A ZSIRAI PINCÉSZET „Keltsd életre a parafadugót!” címmel hirdet pályázatot, amelynek során összesen 15 000 db parafadugót biztosít a legkreatívabb három pályázónak, hogy megvalósítsák a remekműveket. Az alkotási folyamatba a borkedvelőket is bevonják és játékra invitálják. Az elkészült parafa pályamunkákat elárverezik és a befolyt összeget a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetnek ajánlják fel. A művészvilágot és a boros közösségeket megmozgató pályázat során a pincészet két
AZ MVI, vagyis a Magyar Vendéglátók Ipartestülete vezetése, szakmai munkája két kiemelt területének eredményeiről adott számot szeptember 26-án, a a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban megtartott sajtótájékoztatón. A sajtótájékoztatón beszámoltak arról, hogy az MVI jelentős szakmai díjat alapított Gundel Károly
MARIKA NÉNI Szomolyán él. Vámos Attilánál (Attila Wine) jártam, hogy a Csernus Imre interjú és a Kaló Imre látogatás után Szomolyán nála fejeződjön be az aznapi program, s közben interjú is készülhessen vele. Már csak azért is Vámos Attila volt a programzáró, mert vacsorát is ígért, ami persze mégsem a valódi ok. A látogatásról, Csernusról, Kalóról és Vámosról szóló írások a hvg BOR Plusz kiadványában (2013) jelentek meg.
AZ ÓKORI Görögország szimpóziumain az első kupa bort a vendéglátó hajtotta fel, aki ezzel a cseppet sem veszélytelen gesztussal biztosította az összegyűlteket arról, hogy a bor nem mérgezett. A házigazda egészségére inni, azóta is szokásunk maradt. A borivás számtalan névtelen nagyivóval tarkított története nem ma kezdődött. Már az i.e. 54. században, a mai Irán területén fekvő Zagrosz-hegység lábánál is foglalkoztak borral, pedig még csak a szőlő sem nőtt meg arrafelé.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!