Tokaj-Hegyalja gasztronómiája (II.rész)
A VALLONOK SZEREPE, jelentősége talán nem eléggé ismert még, pedig „kókonya” földjén igen sokat tettek azért, hogy az egyház és a király erőfeszítései valóra váljanak.
A VALLONOK SZEREPE, jelentősége talán nem eléggé ismert még, pedig „kókonya” földjén igen sokat tettek azért, hogy az egyház és a király erőfeszítései valóra váljanak.
A 17-18. SZÁZAD az anyaország számára is fontos időszak volt, mert ekkor indult virágzásnak a városi német polgári konyha, ami stílusában már a betelepedők ételein is eséllyel hagyhatott nyomot. A kor németországi szakácskönyveiben is tetten érhető hagyományos, és máig élő „sváb” erények a takarékosság, a rendszeretet és a kötelességteljesítés. Az étrend szezonalítása, évszakfüggősége elkerülhetetlen vonása minden hagyományos konyhának, a paraszti életformának, amiből a főként télre összpontosítódó tartósított (füstölt, savanyított, aszalt) élelmiszerek, valamint a bab, borsó, lencse, burgonya, stb. jelentenek kivételt.
A NÉMET TELEPESEK egy jobb és békésebb élet, a kedvezőbb gazdasági lehetőségek reményében vágtak neki a messzi útnak, mert, ahogy a népdal szól:
„Das Ungarland ist’s reichste Land,/ dort wächst viel Wein und Treid”. (Magyarország a leggazdagabb föld/ terem ott bőven bor és búza).
A HÉTVÉGÉN TIHANYBAN Punk Frencnél elköltött fenséges halászlé ebéd után utunkat minden különösebb cél nélkül, csupán a tájban, a jó időben gyönyörködve folyttuk tovább az északi parton. Mindig is szerettem, csodáltam a Balaton felvidék tanúhegyeit, a nyüzsgő turista forgalom nem érintette, de a Balatontól alig messze eső részeket, mert gyönyörű vidék ez, szebbet gondolni sem lehetne. Útközben, Tapolca felé haladva, megálltunk az 1907 óta itt álló, és szépen kiépített, gondozott Theodora forrásnál is. Az idő szép volt, mosolygott az ég, örülni lehetett az életnek.
A „WECK, WORSCHT UN WOI” jelentése „cipó, kolbász és bor”. Rövidítése: www. Ez Pfalz, Rheinhessen és Reingau borvidékeinek jellegzetes étele, akárcsak az ismerős csengésű Grumbeersupp (krumplileves), Lewwerworscht (májashurka), vagy Saumaache (disznósajt), ám ez „Schwäbische Türkei” – és benne Villány – gasztronómiai örökségének is része.
HÉTVÉGÉN ÚGY HOZTA A SORS, hogy nem tervezett módon, de az említett nevek határozták meg a programom. Tállyán az Oroszlános Borvendéglőben Baranczó Attila, aztán Bodrogkeresztúron a Chateau Dereszla, Tokajban Majoros László borász és végül Mádon Orosz Gábor borász.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!