Spárga pálinka, rékási bor és izsáki sajt
SPÁRGA PÁLINKA után rékási bor, izsáki kecskesajtokkal: az idei Pannon Bországgyűlés számomra ezekkel a termékekkel íródik le. Mindhárom kimagasló minőséget képvisel.

SPÁRGA PÁLINKA után rékási bor, izsáki kecskesajtokkal: az idei Pannon Bországgyűlés számomra ezekkel a termékekkel íródik le. Mindhárom kimagasló minőséget képvisel.

TOKAJ-HEGYALJA GASZTRONÓMIÁJÁNAK jövője a jelen megértésén túl a regionális sajátosságok fel- és megismerésében, valamint a regionális konyha erősítésében rejlik.

A VÁSÁRLÓK ÉS KERESKEDŐNÉPEK elengedhetetlen összetevői egy borvidék virégzásának. Nélkülük a borok készítése öncélú, és előbb-utóbb hamvába haló tevékenységgé, hiábavaló erőfeszítéssé válik. Nélkülük soha nincs külső kényszere a minőségnek, a fejlődésnek. A vásárlók és kereskedőnépek kényelmetlen, kellemetlen, de minden árutermelő borásznak szükséges partnerei.
A VALLONOK SZEREPE, jelentősége talán nem eléggé ismert még, pedig „kókonya” földjén igen sokat tettek azért, hogy az egyház és a király erőfeszítései valóra váljanak.
A 17-18. SZÁZAD az anyaország számára is fontos időszak volt, mert ekkor indult virágzásnak a városi német polgári konyha, ami stílusában már a betelepedők ételein is eséllyel hagyhatott nyomot. A kor németországi szakácskönyveiben is tetten érhető hagyományos, és máig élő „sváb” erények a takarékosság, a rendszeretet és a kötelességteljesítés. Az étrend szezonalítása, évszakfüggősége elkerülhetetlen vonása minden hagyományos konyhának, a paraszti életformának, amiből a főként télre összpontosítódó tartósított (füstölt, savanyított, aszalt) élelmiszerek, valamint a bab, borsó, lencse, burgonya, stb. jelentenek kivételt.
A NÉMET TELEPESEK egy jobb és békésebb élet, a kedvezőbb gazdasági lehetőségek reményében vágtak neki a messzi útnak, mert, ahogy a népdal szól:
„Das Ungarland ist’s reichste Land,/ dort wächst viel Wein und Treid”. (Magyarország a leggazdagabb föld/ terem ott bőven bor és búza).
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!