A VILÁG PULISZKÁI ezernevűek, mégis egyfélék. A puliszka Kenyában és Tanzániában ugali, Maliban és Zambiában nshima, Zimbabvéban sadza, Dél-Afrikában pap, vagy mealie pap, Nyugat-Afrikában fufu. A cukornádültetvények rabszolgáival eljut a Karib-tenger szigeteire és a creol konyha részévé avatódik. Curaçao és Aruba szigetén funchi, a Virgin szigeteken funjie lesz a neve. Antigua és Dominika fungi néven ismeri, Haiti szigetén mayi moulin.
AZ ANTROPOLÓGUSOK megegyeznek abban, hogy mai Johannesburgtól (Dél-Afrika) 32 kilométerre, északra, Swartkrans mészkő barlangjaiban egy Australopithecus robostus, vagy az ugyanott élő Homo erectus használhatta először tudatosan és ellenőrzötten a tüzet, amit a közel másfél millió éves megpörkölődött velős csontok vizsgálata igazol. (Az Európában talált késői Homo erectus változatok tűzhasználatára vonatkozó bizonyítékok egyike éppen Vértesszőlősről került elő. A megpörkölődött csontok korát mintegy 350.000 évre datálják. A legrégebbi leletet Angliában (Beeches Pit, Suffolk) találták. A korát 415.000 évre becsülik.)
ÉSZAK-AFRIKA regionális konyháinak egyik legizgalmasabbika a gyarmatosító franciák, a „fekete lábúak” (pied noir) konyhája. Az itt következő salátarecept leginkább az európai zöldségek észak-afrikai fűszerezésétől válik érdekessé. A saláta ebben a konyhában lehet a „La Kémia” része is, de, társulhat a grillezett húsokhoz is, amilyen a kebab. Mint lenni szokott, a saláták két alaptípus él, az egyik a nyers zöldségekből készített, amit hidegen tálalunk, a másik a főtt/párolt zöldségekből készített, amit inkább melegen, mint hidegen szolgálunk fel. És persze akad a kettőnek is számtalan kombinációja.
A MAROKKÓI konyháról már esett szó. Az észak-afrikai országban élt franciák, a „feketekábúak” (pied noir) konyhájáról, a „la kémia„-ról, az arab tzatzikiról (Laban bi khiyaar), a lumiról is írtam és sok másról is. A marokkói konyha kapcsán különösen megtetszett annak sokszínűsége és változatossága. A fűszerezésben a Marokkóra oly’ jellemző őrölt kömény, pirospaprika kombinációt tartom figyelemreméltónak és követésre is alkalmasnak. Ez a kombináció a következő receptben is meghatározó lesz.
A LÓBAB (Vicia faba) régóta izgatja a fantáziámat. Már csak azért is, mert minden ősisége ellenére gyakorlatilag eltűnt a hazai táplálkozásból. nem ismerjük, legfeljebb csak hallunk róla. Kiszorítottak a hasonló szerepet betöltő,0 Amerikából érkezett fajták, azok, amelyeket ma babnak nevezünk. Igazából a friss, fiatal zöld lóbab a jó, azonban ahhoz meglehetősen körülményes lenne hozzájutni. Így aztán az egyik körúti, arab élelmiszereket, kuszkuszt, harissat, lóbabot, okrát, stb. árusító boltban száraz lóbabot vásároltam.
AZ AZTÉK NAHUATL nyelv olyan szavakkal ajándékozta már meg az emberiséget, mint a kakaó és víz keverékének neve a ’cacahuatl’ (ejtése: kah-kah-WA-taj), amely közvetlenül a kakaót az inkákhoz exportáló maják ’xocoatl’ (ejtése: shok-WA-tel) szavából származik. A kukorica és más magvak lúgos kémiai eljárással történő átalakítását egy másik nahuatl szóval nixtamalizációnak nevezzük. Az így előkészített kukorica a kukoricából készített „tortilla de maíz” készítés alapját adja.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!