ERDŐBÉNYE régi kedvencem a vidéken. Ha Tokaj felé vet a sors, többnyire nem mulasztom el meglátogatni. Szép hely, jó hely, történelmi levegője van és Fűszeres Eszter igen sokat tett a megismertetéséért. A „ZEMPLÉNI fesztivál 2009” rendezvénysorozat szerencsére és természetesen elérte Erdőbényét is, ám ami új, szép, érdekes és nagyon civil, hogy végre néhány blogger is szerephez jutott. Valami elindult, ami eddig még nem volt.
A SERTÉSINFLUENZÁNAK annyi köze van egy gasztrobloghoz, hogy kedvelt főszereplői nem mások, mint az étkezőasztal örökös sztárjai, a sertés és az ember. A bágyadt ősz közeledtével, ha az északi féltekén az emberek a nyár bódulatából felébrednek, egyre gyakrabban figyelmeztetnek majd bennünket az elmúlásra, a sertésinfluenzára és mindenre, amitől a válságot is elfelejtjük.
AZ ÉTTERMEKBEN ÉS VENDÉGFOGADÓKBAN felszolgált angol reggeli (traditional breakfast, full breakfast) hagyományosan cereáliákat, zabkását, vagy aszalt szilvát, dinnyét, joghurtot, főtt tojást, vagy szalonnát (bacon) és tojást, grillezett halakat, kolbászokat,grillezett, vagy sült gombákat, vagy paradicsomot és sült kenyeret foglalhat magába, amit pirítós, dzsem, tea vagy kávé követ.
A ZEMPLÉNI FESZTIVÁLRA nem küldtek személyre szóló meghívót (ami helytelen), mégis jó szívvel ajánlom (ami helyes). Számomra a „Zempléni fesztivál” azért is figyelemre méltó, mert egyik oldalról a vidéket jóval kevésbé ismerem, mint szeretném, más oldalról viszont, éppen Tokaj-Hegyalja gasztronómiájáról írott cikkeim miatt, jól ismerem.
MEGKEDVELTEM EZT A bumfordi francia séfet. Árad belőle az a közhelyes francia bohóság, amit minden franciában kerestem, akivel a sors munkám során eddig összehozott, ám egyikben sem találtam. Asterix és Obelix kedélyessége helyett ellenszenves francia fölényességgel, fensőbbségtudattal és többnyire a helyi viszonyok mély lenézésével találkoztam. Chef Jean-Pierre már csak azért is kedves, mert nem látszik ilyennek.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!