A GASZTROBLOGGER című irónikus irás gyorsan sikeres lett, én is átvettem. „Saját levében” írt hozzá egy szép kommentet, és kérte, hogy blogom vendégművésze, Ambrus Lajos író, az Írószövetség tagja írja meg a véleményét az ismeretlen szerző írásáról. Nem reméltem gyors választ, de Lajos barátom nekidurálta magát és leszállította az írást… a Magyar Nemzet szombati számának. Emiatt aztán most nem lenne illendő és helyes az írást teljes terjedelmében közölni, de…
Ambrus Lajos: A blogszakács (részletek)
α) Részlet, amelyben az író megismertet az előzményekkel.
…megjelent ott, mármint Sanyi barátom honlapján egy bizonyos cikk, Gasztroblogger a címe, amely alá az egyik hozzászóló (egy ’Saját levében’ fedőnevű honfitársam) jámbor szándékú megjegyzést biggyesztett: „Tudom, nem ez a kívánságműsor, de nem lehetne, hogy Ambrus úr (mármint én) – úgyis mint „írástudó” – kifejtené gondolatait a témáról? Nem a cikkről, hanem a műfajról, meg a stílusról”. Sanyi rögtön válaszolt neki – „Beszélek vele. Gyors eredményre nem számítok, de majd meglátjuk.” Nekem meg elküldte az oldalt ezzel a kísérő szöveggel:„Megszólított az Olvasó.”
β) Részlet, amelyben az író kifejezi elgedettségét.
És bizony, álljunk is meg, nem tehetek én róla, de egészen kedvemre valónak bizonyult az olvasott stílus, irály és „mondanivaló”. S persze legfőképp a „narratíva” – az a pozíció, ahonnét az író indította célja felé az ő mérges nyilait.
γ) Részlet, amelyben az író pajzsra emeli az ismeretlent.
Maga az írás a híres és számomra még oly élő Karinthy-szövegekre hajazott (Így írtok ti), vagy épp Nagy Lajos nem kevésbé nagyszerű Képtelen természetrajzára (Vö. ’búvárhencser’) – szóval ő lefesti, felépíti azt, akit szelíd nyájassággal és gyilkos iróniával meg akar jeleníteni, majd kissé odébb agyagba döngölni.
δ) Részlet, amelyben az író összefoglal és jövőbe mutat.
„A nyelvi halandzsa akkor jó, ha csattanós – ilyen egy „gyors” ebéd a bloggerináknál. Fontoskodás. A spanyolviasz föltálalása. A kordivat és nem a korszellem megragadása. Felületesség, nyelvi klisék stb. Én persze mindig és mindenütt legjobban a kiérlelt, szuverén vagy netán autonóm világok gazdagságára vágyom a hozzá méltó személyiségekkel. Csakhogy ez itten egy örök „gasztroblogger” képzelt figurája. De sok ilyen bátor, ironikus, még több eleven poént felvonultató róla szóló írást kívánok a blogokon és az újságokban is – még több felszabadult és őszinte nevetést önmagunkon. Mert az olyan, mint az aranyló, jól elkészített jérceleves. Olykor gyógyító erejű.”
AMBRUS LAJOS író írását szerkesztette Csíki Sándor♣.
Az írás teljes terjedelmében a Magyar Nemzet Magazin holnapi (08.15.) számában olvasható.
A gasztroblogger
Food-bloggerek a nagyvilágban: az 50 legjobb
Food-blogger
Molekuláris főzés (molecular cooking)?
.
Azóta (a modoros paródiára gondolok) több szellemes jellemzés „ütötte fel a fejét”. Nekem legjobban a
„Miről lehet megismerni a gasztrobloggert? – Lisztes a fényképezőgépe.”
tetszett.
https://inyencblogger.blogspot.com/
🙂
Kíváncsian várom a holnapi teljes cikket! 🙂
Válasz a kommentre hívó „Te mit gondolsz?”-ra:
A fenti képről _nekem_ nem az aranyló jérceleves, hanem a franciasalátához félretett maradék jut eszembe.
🙂
OK, igazad van, kitörlöm, de maradok a madaras motívumnál. 🙂
🙂
A búvárhencseres vonal a gyerekeinkek is nagyon
bejött (lenni én n+2-es típus), évek óta fedőnévnek használják :). A jövőt kémlelő sorokat különösen várom. Kösz az ügyintézőknek :
Saját levében, Csíki S !
És ez még csak az első volt a három kívánságomból!..