AZ ESKÜVŐ családi, baráti ünnepséget, többnyire népes vendégsereget és – nem mellesleg – összeforrasztó gasztronómiai élményt is jelent, amire, akárcsak a szertartásra, mindvégig emlékezhetünk. Egy elrontott vacsora az egész ünnepi eseményre árnyékot borít, nem mindegy hát, hogy mit eszünk és az sem, hogy kire bízzuk az étel készítését.
A FEKETE FOKHAGYMA írása során vettem észre, hogy a kiváló mezőgazdasági adottságokkal bíró országnak tartott Magyarország, ahol naponta elhangzik a termékek és a gasztronómiai hagyományok nagyszerűségének dicsérete, egy fontos nemzetközi élelmiszeripari kiállításon nem vesz részt. Tartok tőle, hogy nem a pénzhiány a fő ok.
MIÉRT FŐZÜNK, ha a nyers ételek egészségesebbek? Vajon a főzés nem más, mint egy evolúciós „hiba”, miként a vegetariánusok közül sokan gondolják? A főzés ma már annyira kézenfekvő és természetes, hogy a MIÉRT FŐZÜNK? kérdés igazából megválaszolatlan maradt.
A FEKETE FOKHAGYMA, legalábbis az, amit már Angliában is gyártanak, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Japánban is kapható. Kaliforniából érkező fehér fokhagymából, titokban tartott eljárással készítik. Talán nem lesz meglepő, de a százéves tojásról és más öregített ételeiről is nevezetes Ázsia már régóta kedveli a különleges ízű és nagyon egészségesnek tartott fekete fokhagymát.
A MARHAPOFA kapcsán írtam, hogy egy „klasszikus fogás új, kevésbé ismert alapanyagból legalább annyira hatásos, mint az ismert alapanyagokból egy teljesen új fogás. Mindehhez társul, hogy nagyon szokatlannal sem érdemes próbálkozni, viszont okos dolog az ismert ízek és asszociációk szinergiáit kihasználni.” A következő képen látható húsrész, a dicsért marhapofa, tehát elméleti szempontból is jónak tűnő választás, amit mindenképpen érdemes kipróbálni.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!