VADON ÉLŐ, ÉS TERMESZTETT – Az elmúlt korok növénynemesítő munkájának eredményeként nagyon sok ma ismert és fogyasztott konyhai növényünk ősére rá sem ismernénk. Az ősök csenevészebbek, a számunkra fontos tulajdonságaik többnyire kevésbé kifejezettek, mint nemesített, modern utódaiknál. Egy mai padlizsán, vagy kukorica már alig emlékeztet az ősére.
A ZÖLD SZÍNŰRE ELSZÍNEZŐDŐ napraforgómag sokaknak okozott már fejfájást. Mi lehet ez? Meg lehet-e enni? Nem mérgező? Mitől lett zöld az, ami nem is volt zöld? A témát egyik kedves olvasóm vetette fel. Az, aki az elkékülő fokhagyma rejtélyére is kíváncsi volt. Előzetesen (azok kedvéért, akik csak eddig olvassák el a posztot) már most megnyugtathatom az elszíneződés miatt nyugtalankodókat:
ÉSZAK-AFRIKA regionális konyháinak egyik legizgalmasabbika a gyarmatosító franciák, a „fekete lábúak” (pied noir) konyhája. Az itt következő salátarecept leginkább az európai zöldségek észak-afrikai fűszerezésétől válik érdekessé. A saláta ebben a konyhában lehet a „La Kémia” része is, de, társulhat a grillezett húsokhoz is, amilyen a kebab. Mint lenni szokott, a saláták két alaptípus él, az egyik a nyers zöldségekből készített, amit hidegen tálalunk, a másik a főtt/párolt zöldségekből készített, amit inkább melegen, mint hidegen szolgálunk fel. És persze akad a kettőnek is számtalan kombinációja.
A BLOG OLVASÓI már tudják, gyakori a krémleves errefelé. A petrezselyem után természetes, hogy a sárgarépa is sorra került. Ez – látszatra – olyasféle, mint a baba ételek, ám mégis más lesz, s jobb is, mint amire titkon számítottam. Talán a rozmaring az, ami feldobja, vagy az olíva olaj, esetleg a kevéske chili. Az arányok fontosak, s most sikerült is eltalálnom a tökéletes arányokat. Működik.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!