AMERIKAI SZENDVICS – A legtöbb amerikai szendvics túlméretezett. Gazdagon sorakoznak rajta a legkülönbözőbb kalóriadús összetevők. New Orleans Po’ Boy (Poor Boy) szendvicse őrzi a hajdani hugenotta bevándorlók franciás konyhájának szellemét, s nem (annyira) ilyen, ahogy az ezen az osztrigás szendvicsen is látszik.
VAJASTÉSZTA (1864) – „Veszünk egy fél font lisztet a gyúródeszkára, megsózzuk, egy tojást ütünk bele, két kanál tejfelt, egy kanál fehér ecetet, vagy két kanál bort adunk hozzá. Ha még nem elég nedves, úgy egy kevés vizet adhatunk ahhoz. A tésztának valamennyivel keményebbnek kell lenni, mint a közönséges rétesnek való tésztának. Ezen tésztát addig gyúrjuk, amíg magában elválik a kéztől. Ekkor egy cipót csinálunk belőle, de még a gömbölyítéskor is gyúrjuk. Azután egy kendővel letakarjuk és egy negyedórát pihenni hagyjuk, utána késfokvastagságnyira kinyújtjuk.
GEORGE WASHINGTON PITÉJE – Az Egyesült Államok első elnöke, George Washington különösen a borjúmirigy-pitét szerette. Feleségének, Martha Washingtonnak a szakácskönyve (Booke of Cookery) a mai napig fennmaradt. Ezt a kéziratos receptkönyvet ismeretlen szerző, a 17. században kezdte írni.
A PARADICSOM ALAPÚ KETCHUP az 1700-as évek végéig ismeretlen volt. Az Egyesült Királyságban és Amerikában forgalmazott dió, vagy gomba ketchup, vagy éppen a Fülöp szigeteken kedvelt banán ketchup kielégítette a kulináris igényeket. A gomba ketchup évszázadokon átívelő népszerűségére és a 17. század végi catchup szóalak továbbélésére is példa a Scribner’s Magazine szerzőjének merengő mondata 1859-ből:
ÚJHÁZI EDE TYÚKHÚSLEVESE – Az ezerötszázas évek végével eltűnt középfelnémet nyelv „brüeje” szavának eredeti jelentése „forró folyadék” (heiße Flüssigkeit) volt. A német Brühe, húsleves szónak ez a középkori elődje érzékletesen utal az ételcsalád nagyra tartott „lélekmelegítő” szerepére. Az egészséget és erőt adó húsleves a modern nyugati éttermek eszméjéhez és elnevezéséhez is szorosan kapcsolódik. Az 1765-ben, a rue Bailleul és rue des Pouliesa sarkán, Párizsban indult első „proto-restaurant” is éppen az erőt adó, frissítő levesek koncepciójára épített. Boulanger úr vendéglőjének bibliai áthallású, latin nyelvű reklámszövege szerint: „Venite ad me, omnes qui stomacho laboratis, et ego restaurabo vos.” (Jöjjetek hozzám mindannyian, akiknek a gyomra szenved, s én helyrehozlak benneteket.) A korabeli művelt közönség értette az üzenetet, mert a vendéglő megtelt.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!