MOLEKULÁRIS GASZTRONÓMIA – a jövő (4.rész)

AZ ELMÚLT KÉTSZÁZ esztendő gasztronómiatörténete eddig is azt bizonyította, hogy a kiemelkedő séfek legfontosabb jellemzője éppen az, hogy képesek sikeres és viszonylag tartós divatot teremteni, mint Carême, Soyer, Escoffier, Nignon, vagy éppen Fernand Point. A molekuláris gasztronómia legismertebb képviselői, Ferran Adriá, Heston Blumenthal, Pierre Gagniere, Homaru Cantu, Wylie Dufresne, Grant Achatz, Emmanuel Stroobant, Ettore Boccha és mások, mindeddig nem voltak képesek erre.

(tovább…)

MOLEKULÁRIS GASZTRONÓMIA – az előfutárok (2. rész)

A MOLEKULÁRIS GASZTRONÓMIA „új” szemléletet is jelentett, azonban, mint lenni szokott, korántsem számított előzmény nélkülinek. A 15. században Martino da Como mester, az első, mai szemmel is modernnek számító szakácskönyv, a „Libro de arte coquinaria” szerzője, és a könyvet az ismertebb „De honesta voluptate et valetudine” megírásához nagymértékben átvevő Bartholomeo Sacchi (1421-1481), írói nevén Platina, még alig tesz különbséget az orvostudomány, a kémia és a főzés között.

(tovább…)

SZINTETIKUS JAPÁN KONYHA – ez is Japán

A JAPÁN KONYHA meghódította a világot, s termékenyítőleg hatott a nyugati szakácsművészetre is. A nouvelle cuisine történetének fontos állomása a 1964-es Tokiói Olimpia, ahol az ötvenes évek első francia TV-szakácsa, a népszerű Raymond Oliver (1909-1990), a francia olimpiai csapat séfje. Oliver itt találkozik Shizuo Tsuji (1935-1993) francia-irodalom szakon végzett oszakai szakácsiskola tulajdonossal, akivel együtt fontos szerepet játszanak a francia és japán konyhaművészet közti kapcsolat kiépítésében. Ennek eredményeként francia szakácsok utaznak Japánba tanítani és a francia szakácsművészet Japánban, majd ezt követően Hong Kongban, Szingapúrban is gyorsan népszerűvé válik.

(tovább…)

HANNER EST – Michelin csillagos menü Győrben

HANNER EST Marton Péter fordításában – szólt az ajánlat, s meghívás. Szerény, mi több indokolatlanul, s a mai világban szokatlanul szerény mondat, bár aki a tulajdonost, Solymosi Pétert, s feleségét ismeri, az nem lepődik meg ezen. Aki pedig a séffel is beszélt az végképp érti, hogy miért is nincs csinnadratta. Pedig lehetne. Sokkal kevesebbért is előfordul már úton-útfélen. Marton Péterről már sejtjük, hogy ő főz, de Heinz Hanner már nem biztos, hogy mindenki előtt ismert, pedig a Bécstől nem messze fekvő Mayerlingben lévő Hanner Étterem igen előkelő helyett tölt be szomszédaink irigyelhető kulináris életében. Számokban: 2 Michelin csillag, 18 Gault-Millau pont, 4 szakácssapka, stb.

(tovább…)

AKELARRE*** – Pedro Subijana éttermében

PEDRO SUBIJANA FILOZÓFIÁJA:Az a legfontosabb, hogy nap, mint nap ugyanazzal a lelkesedéssel és érdeklődéssel kell a munkát végezni.” Pedro Subijana 1948-ban született San Sebastianban (Baszkföld, Spanyolország). Szakács pályafutása cserkész korában, a “Marinaistas” gimnáziumban kezdődött. A gimnázium rendelkezésükre bocsájtott egy helyiséget, ahol kisebb konyhákat rendeztek be, s itt készítette el első falatkáit a barátainak azokon az alapokon, amiket szüleitől tanult. A gimnázium elvégzése után elhatározta, hogy Madridba megy, hogy az “Escuela de Hostelería” (Vendéglátó Iskola) tanulója legyen. Itt azonban nem sokáig időzött, mivel Zarautzban, a szülőföldjén

(tovább…)