SZÜLŐFÖLDEMEN az elmúlt tíz évben egyre több vendéglátóipari egység létesült különbözo kategóriákban, különböző árakkal, s szolgáltatásokkal. Úgy vélem, ez dicséretet érdemel, mert az igyekezet, hogy az erdélyi vendéglátóipar ütőképes állapotba kerüljön az alkotni vágyás nyomait
HA MESSZIRŐL nézzük, én nemrég közelről is vizsgálhattam: a majd hatszáz méter magas somlyai Magura egyike a legérdekesebb előhegységeknek, miként Kincs Gyula írja a millenniumi „Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képben” című könyvsorozat Szilágy megyét bemutató részében – „regényes, szép részletekkel”. Vagyis a Magura tetejét erdők koszorúzzák; déli és keleti lejtőinek meszes összetételű földjén eredetileg kitűnő bor termett; legújabban már csak itt-ott Királyleányka,
ÚGY FEST, HOGY Ambrus Lajos író mellett újabb állandó vendégem lesz, Berecz Edgár, aki már nem ismeretlen sem itt, sem Erdélyben, s másutt. Írt ő annyiféléről annyit, s jelentetett meg sok mindenről sokat, hogy ebből szemezgetve jut az oldalra is. A sok nyelvet beszélő, s keleten sokfelé járt Edgár remélhetőleg elnyeri rokonszenveteket, s Erdélyből, Erdélyről is több és gyakoribb hírünk lesz, pontosabb képpel az ottani gasztronómiáról.
(A tehetséges Dávid Botond, székelyudvarhelyi fotós képén Edgár látható.)
DE ÉN VALAHOGY sose jutottam el Gyulafehérvárig. Vagy keresztülfutottam rajta, vagy mint legutóbb is, Dévához érve Hátszeg felé kanyarodtam, pedig a fejedelmi székvárosba, annak is híres dűlőjébe vágytam a leginkább. Így aztán a Rózsamáli titokzatosan tükröződő fényeiben nem pillanthattam meg a mennyországot – pedig mint valami különösen fontos álmoskönyvben szerettem volna lapozgatni.
ARRÓL PAPOL A NEMES irodalmi hagyomány, hogy vannak csudás dolgok égen és földön – ilyen például a Krúdy Gyula bátyánk emlegette gyönyörű nevű Rózsamáli is. A ’mál’ – „a hegyek alakját tüzetesen jelöli”, mondja a Czuczor-Fogarasi szótár egyik levelezője.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!