SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY – az dunai árvíz miatt a blog…

A SOHA NEM LÁTOTT MÉRETŰ DUNAI ÁRVÍZ miatt – szolidaritásból az érintett területeken élőkkel, barátaimmal, olvasóimmal – a FOOD&WINE szünetelteti új posztok megjelentetését, és útra indul. A Duna hétfői, várható tetőzése után ismét megjelennek új posztok, új témákkal, ahogy eddig is mindig. Szíves megértéseteket kérem! Csíki Sándor

  • (A Duna Budapestnél 2013. június 9. éjjelén tetőzött. Nézd meg az erről készült videókat!)

(tovább…)

A HEKK, VAGY A PONTY – a legmagyarabb hal?

AZ EURÓPAI HEKK, amit egyes kiművelt emberfők csak „Heck” formájában hajlandók leírni, latinul a majdnem-mindenki számára egyértelmű „Merluccius merluccius”, magyarul pedig, Váncsa által széles körben elterjesztetten, csacsihal. Ha más nem is, de a csacsihal köznyelvi forgalomba kerülése kétségtelenül tükrözi Váncsa hatását a hazai gasztronómiára, vagy ha arra nem is,

(tovább…)

HALÁSZLÉ – túrós csuszával

HALÁSZLÉ túrós csuszával az ötödiken? Amikor Gábort évekkel ezelőtt az ötödik emeleti erkélyen láttam bográcsot állítani és tüzet gyújtani, megalapozottnak érzett, komoly balsejtelmeim támadtak. A füst aztán csak tovább növelte, mélyítette gyanakvásomat. Megúsztuk. Az első, és az azt követő további bográcsos városi főzéseket is – az ötödik emeleti erkélyen. A technológia mára már továbbfejlődött, s a kor szellemét is követve végre megjelent a faszenet felváltó propán-bután gázpalack (persze, nyomáscsökkentő nélkül!).

(tovább…)

HALÁSZLÉ (5) – Duna, Tisza, Balaton halászléje

A KÉSŐ TAVASZTÓL kora őszig nagy tömegben halászott halak nem csekély részét sózással, füstöléssel, napon, szélben szárítással tartósították. Többek között a már említett téli böjtökre gondolván. A halszárítás különösen az Alsó-Tisza vidékén és Komárom környékén volt elterjedt, ahogy a halászlevek is itt, ezeken a részeken mutattak erőteljes fejlődést és fejlettséget. A Balaton halászléjére is az Alsó-Tisza vidékéről származó halszárító idénymunkások és asszonyaik főzési hagyománya és tudása gyakorolt hatást. A Tisza partján igen nagy számban helyezkedtek el a halszárító tanyák. A néprajzi irodalom szerint a 19. század közepén Szeged–Csongrád között legalább

(tovább…)

HALÁSZLÉ (3) – kecsege, harcsa, potyka

Herman Ottó, Forrás: kkmk.huHERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír A magyar halászat könyve (1887) című művében:

„Azt hinné valaki, hogy ez nagyon egyszerű dolog: tüzet rakni s vagy megfőzni, vagy megsütni a halat; és avval vége. Jaj, de a közönséges sütés-főzés és a halász sütése-főzése közt van akkora különbség, mint a reggeli csöndes mise és a fényes nagy mise között: „nem elég ahhoz a tudomány, ész kell ahhoz!”
(tovább…)