AMBRUS LAJOS: Badacsonyi Kéknyelű

BADACSONYI KÉKNYELŰ – A két név: ikercsillagok a honi égbolton. Képzeljünk el egy csodás, kiismerhetetlen szépségű bazalthegyet a naponként ezer arcát felvillantó Balaton mentén. És egy misztikus nevű, titokzatos szőlőt és annak csábítóan hívogató nemes és elegáns nedűjét – a hegyről. Pedig ültetvényeiből az ezredforduló tájára már csak zsebkendőnyi, még egy félhektárnyi összterület sem maradt. Akár a régi magyar címerállat, a bölény a Kárpát-medencéből, ez a régi magyar szőlő is a kihalás szélére sodródott.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Fecskék

MI FÁJT SZÍVEDNEK? – kérdi Kosztolányi élete végén (Ének a semmiről) és most, őszi verőn, a kerti vadonban ülve, dióhullások közt bizony annyit válaszolnék a legszívesebben: a fecskék. („Pajtás, dalolj hát, mondd utánam: / Mi volt a mi bajunk korábban, / Hogy nem jártunk a föld porában? / Mi fájt szívednek és szívemnek / Caesar, Napóleon korában?”) Bővítve a sort, a szűnek tán nem saját „korunk” „fáj” leginkább, amely hozott ezt is, azt is, új caesarokat és új napóleonokat is, nem is saját öregedésünk története és

(tovább…)

AMBRUS és SPIEGELBERG – író és borász (Somló, Budapesten)

AMBRUS LAJOS szőlőbirtokos író, a FOOD&WINE jól ismert, kiváló vendégszerzője és Spiegelberg Stephan-István, német földön született, Somlóra keveredett, borásszá lett német-magyar elektro-mechanikus, a vinoWonka Csokoládé és Borbárban találkoztak a mintegy ötven főnyi közönséggel. Az eseményre meghívtak engem is, már csak azért is, mert Ambrus Lajos jóvoltából, sok

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Az osztrigáról

SONY DSCIFJÚKORI KÉP: ha fölszálltam szülővárosom állomásán a vonatra, irány Békéscsaba, rögtön akadt utas, aki a legelső füttyjelre maga elé tette tarisznyáját (vulkánfíber bőröndjét), akkurátusan kipakolt belőle szalonnát és hagymát, kenyeret szelt mellé és nekilátott a reá váró tizenhárom kilométeres út értelmes eltöltéséhez. Akárhányszor utaztam (márpedig középiskolába is

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – Gyümölcsoltó

GYÜMÖLCSOLTÓ napján hófúvásokat jelent az előrejelzés – hetyei udvaromat hó fedi, szigorú hideg tél járja 2013. március végén, a tüzelőt már nem lehet jobban beosztani; ma hozzák a megrendelt fát; az idei szezonban a harmadik alkalommal. A fák pedig tanácstalanul alszanak a kertben – két napja viszont szerencsésen összejöhettünk százan-százhúszan a zalai Pórszombat melletti Medes-hegyen, Kovács Gyula barátom öreg boronapincéje előtt, ahol a protokollok nélkül beszélhettünk a Tündérkert-mozgalomról;

(tovább…)