A SZARDÍNIA (Sardinia pilchardus), amíg élt, a kelet-atlanti vizekben úszkált vidám társaival együtt. Spanyol halászok fogták ki, ám Olaszországban fagyasztották le, amit igazából nem tudtam követni, de a végén Ausztriába jutott, ahol a kosaramba került, Budapesten pedig megsült. A Sardinia pilchardus fontos halászati hal, s a halászott mennyiség a FAO statisztikája szerint az 50′-es évektől nagyjából egyenletesen növekszik.
A PIROSKA szó ételnévként csak végső esetben jutna eszembe, különösen, ha az az étel még csak nem is piros, hanem leginkább csak fehér. A Piroska névről amúgy azt tartják, hogy a latin Prisca névből származik. Ebből a magyarban Piriska, majd Piroska lett. A Prisca eredeti jelentése, régi, ősi, tiszteletreméltó, így aztán aligha hozható összefüggésbe a derelyével, bármily’ tiszteletre méltó ételről is beszéljünk. A megoldást nem is itt kell keresnünk, hanem az orosz, ukrán, lengyel ételrokonságban.
A 8. LEGELHÍZOTTABB népesség vagyunk. A következő rangsorban szereplő százalékos értékek azt mutatják, hogy a különböző országok összlakosságán belül hány százalékot tesznek ki az elhízottak, azok, akiknek a testtömeg indexe (BMI) 30 felett van. A számomra meglepő adatok 2002, 2003-ból valók és az OECD országok egészségügyi adatait mutatják (2005). Nem gondoltam, hogy már ennyire rossz a helyzet.
A MÁK DRESSZING a közelmúltban egy kecskeméti beszélgetésben is szóba került. Az Univer legendás fejlesztőjével, a ma már nyugdíjas Ica nénivel beszélgettem, aki a beszélgetés során azt is elmesélte, hogy amikor a nyolcvanas évek végén a McDonald’s egy mák dresszinget vitt hozzájuk azzal, hogy készítsék el, nyomban mást ajánlott, mivel „itt nem eszünk mákot a saláta öntetekben”. Nos, azóta eltelt néhány évtized, s én, a magam részéről elérkezettnek látom az idő, hogy mákot is tegyek a salátaöntetembe.
A KVÁSZ viszonylag jól ismert hazánkban is, sokan hallottunk már róla, kevesebben kóstolták, s még kevesebben készítették is. A kvász amolyan izgalmas, mindennel rokonságban lévő fermentált termék. Cseppet kenyérleves, lelki rokonságban a ciberével, ám leginkább egy üdítő, alacsony alkoholtartalmú, gyenge sör. Régen főként nyáron készült, akárcsak a kovászos uborka. Napok alatt megromolhatott, így aztán a nyári melegben adta magát, hogy inkább levessé nemesüljön, s legyen belőle leginkább okroska, mielőtt teljesen ihatatlanná válna.
AMENNYIBEN – hitünk szerint – a művészet képes a valóság leképezésére, az elmúlt évezred utolsó vacsorákat ábrázoló képei érdekes összefüggéseket tárhatnak fel. Ezen az úton haladva, egy hosszabb történelmi periódus azonos témájú festményeinek vizsgálata objektívnek tekinthető eredményeket adhat. Nos, ezt gondolhatta Brian Wansink a Cornell Egyetem Élelmiszer és Minőségellenőrzési Laboratóriumának vezetője, és testvére
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!