MESTERVACSORA, Balatonalmádi, 2009. április 18. Negyvenhetedik a sorban, és bizonyára mindenféle okból emlékezetes marad. Mérföldkő szakmailag is, és a Magyar Nemzetei Gasztronómiai Szövetség életében is, hiszen a Mestervacsora napján került sor a tisztújító küldött közgyűlésre is. A Mestervacsora 370 vendége ezerféle szempontból is elemezheti, és bizonyára ezerféleképpen is elemzi és értékeli az estét.
MIELŐTT MEGÍRNÁM BESZÁMOLÓMAT a 47. Mestervacsoráról, amely – mint mondják – számos tekintetben elüt az előző negyvenhattól, néhány képet még mutatok azokról a hidegkonyhai szín- és formacsodákról, amelyeket április 18-án a Ramada Hotelban, Balatonalmádiban láthattam. Mint az előző részben már említettem, ezeket a hidegkonyhai érdekességeket sokan meglehetősen lenézik, semmibe veszik és nem tekintik többnek, mint a múlt csökevényének. Én egészen máshonnan indulva egészen mást látok ezekben az „alkotásokban”. Szépséget, formát, színeket, kompozíciókat, hosszas töprengést és elmélyültséget. Ez inkább képzőművészet, mint szakácsmesterség. Lehet utálni, lehet szeretni, de nem tudomásul venni mégsem lehet. Vannak: és egyáltalán nem könnyű elkészíteni őket.
A 47. MESTERVACSORA alkalmából a vacsora helyszínén, a Ramada Hotel & Resort (Balatonalmádi) földszintjén hidegkonyhai bemutatót is megtekinthettek az érdeklődők. Nos, tudom magam is, hogy az a fajta hidegkonyha, amely a fotókon megjelenik, sokak kritikáját és fanyalgását váltotta ki az elmúlt időkben. Azt is tudom, hogy egyáltalán nem trendi akár csak megemlíteni is. Nem akarok állástfoglalni ebben az ügyben (legkevésbé egy újabb meddő vitát kezdeményezni), de annyit mégis be kell vallanom, hogy én bizony elámultam azon a szín és formagazdagságon, amelyet a készítők létrehoztak.
ILYET SEM LÁTTAM még. A fotó április 17-én a késő délutáni órákban, Balatonbogláron, a Ramada Hotel udvarán készült. A szivárvány meglehetősen összetett jelenség, ám az eredmény megéri, szemet gyönyörködtető. Ez a kettős szivárvány különösen megragadott, mert nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna ilyet. A teljes szivárvány sem annyira gyakori, de két teljesen körbeérő szivárvány együttese még ritkább lehet.
A MEDVEHAGYMA krémleves finom eledel. Nemrég Litauszki Zsoltnál is ezt ettem, aztán vettem szép, friss medvehagyma leveleket és magam is elkészítettem egy Allium ursinum L. krémleves variációt. Jó leves, szép leves, divatja, is van, szezonja is van, egészséges is, vagyis minden egyben van ahhoz, hogy gyakran fogyasszuk, amíg lehet. Elmesélem, hogy én most miképpen készítettem, aztán mindenki készítse úgy, ahogy jónak látja.
A GOULASH – a pörkölt világszerte ismert neve, amely a 19. század közepétől, Bécs közvetítésével terjedt el a nagyvilágban, hogy aztán Amerikába tántorgó milliónyi magyar és más monarchiabeli lakos a világ legnépszerűbb magyar ételévé tegye. Mielőtt azzal borzolom a kedélyed, hogy egy amerikai goulash (gulyás) recepttel ismertetlek meg, érdekességképpen és szemtornaként íme, itt áll két „goulash” recept a múltból, jelenből.
Louise’s Goulash (Louise gulyás receptje), képeslapon
Egy titkos amerikai családi recept (Hungarian Goulash)
Sokak szemében talán szentségtörésnek számít, hogy a pörkölt hazájában éppen egy amerikai goulash receptjét mutatom meg, de egyszersmind érdekes is látni, hogy ez az ételünk miképpen is alakult az idők folyamán. A sok ketchuppal készült „Goulash” receptje után ez egy igen visszafogott változat, higgyétek el, és bár éppen a technológia „pörköléses” részében érezhetünk lényeges hiányosságokat, összességében, a világban terjedő más receptekkel szemben ez még egy korrektnek nevezhető variáns. Érdemes azt is látni. hogy a recept a világ 80 legnépszerűbb étele sorozatba került be.
Lássuk hát, hogy Thomas W. Griffiths a Culinary Institute of America (CIA) séfje hogyan készíti a borjúpörköltet (veal goulash). Mindemellett ez nem csupán azt mutatja, hogy a séf hogyan készíti, hanem azt is, hogy miképpen tanítják ezt az ételt az amerikai séfek új generációinak.
Lásd még a „Nemzeti ételeink” című írást itt.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!