HATÁRBÉLI fölgyeik és szőlejik termékenyek, a’ belső mező Város, a’ külsővel öszve van kaptsolva, helyben boraikat el adhattyák – írja a legelső magyar nyelvű földleírásban 1799-ben néhai jó Vályi András erről a régi zalai mezővárosról, amely akkor még két részből állt, úgymint Belső- és Külső-Lendvából. S hozzáteszi: “néha Mura és Lendva vizek által el’öntetnek határjaik”.
LAKÁSÉTTEREM. Volt már róla szó, bár nem a két, TV-műsorokból is jól ismert szakács nevének említésével. Merfelsz Gábor (Szekszárd) egyik borának bemutatóján is ők készítették a borhoz a falatkákat. Magos Zoltánnal már évek óta ismerjük egymást, és az elmúlt hónapokban többször is próbáltunk időpontot egyeztetni, de valahogy nem sikerült, mindig akadt valami korábban egyeztetett programom.
BIZONY MEGLEPETT, hogy Montaigne, a nagy tizenhatodik századi sztoikus, aki mindig tudta, mit kíván mondani és azt derűvel, elegánsan és világosan tette, egyáltalán nem úgy, mint egyéb moralisták, akik állandóan nevelni kívánják az embert; szóval meglepett, hogy a zseniálisan tájékozott Montaigne a nyelv és a gyomor nagy kérdéseiben mennyire kevésbé kifinomult nézeteket vallott. Életrajzából tudni, hogy kitűnő egészségnek örvendett, de tökéletesen visszaélt vele, hiszen, ahogy Gide írta: „mindent megeszik, amit elébe tesznek, de olyan mohón, hogy néha beleharap az ujjába, mert akkoriban még nem használtak villát”.
A MAGYAR BOR AKADÉMIA immáron húsz esztendeje kitűzött „célja a magyar szőlészet és borászat tudományos fejlődésének szolgálata, a gazdasági életben elfoglalt helyének erősítése, a bor fogyasztási kultúrájának emelése, a magyar borok és a gasztronómia méltó egymásra találásának elősegítése, a magyar bor és a kultúra kapcsolatának megújítása.” A korábbi esztendők hagyományai szerint február elején, a hónap első vasárnapján újra elérkezett az idő, hogy Az év bortermelője cím egy gálaebéd keretén belül átadásra kerüljön az előző esztendő (2011) díjazottjának. Az idei gálaebédet Vida Péter tiszteletére rendezték.
A FURMINT évszázadokig a kiemelkedő édes borok fajtájaként volt elismert. Az utóbbi évtizedben azonban egyre több borász foglalkozik száraz furmintokkal is. Ez utóbbi kategóriában legismertebbnek a nagytestű, hordós érlelésű tételek számítanak, de léteznek könnyedebb, gyümölcsös furmintok is, sőt, az utóbbi években pezsgőt is egyre többen készítenek ebből a százarcú szőlőfajtából. Sokszínűségéért hálásak lehetünk, mert ez teszi lehetővé, hogy oly’ sokféleképpen váljon az ételekhez is illeszthetővé.
HA SOMLÓN járok, Varga Sanyi bátyám pincéjében, mindig megnézem az öreg présház falán lógó, napról napra halványuló és elpiszkolódó fénymásolatot: ennek a pincének hajdani képét, amely valaha a híres és ünnepelt ódaköltő Kisfaludy Sándoré volt. Az itt fekvő tizenöt holdas szőlőskerttel együtt. A régi kép egy nehezen kivehető, de a tájba elegánsan belesimuló emeletes, zsalugáteres, négy
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!