A HÉTVÉGÉN, pénteken és szombaton a Symbol vált a hazai borélet központjává. Mindkét nap negyven,-negyven borásszal, boraikkal és ételeikkel találkozhatott a népes számú bor- és ételkedvelő közönség. Ez kimondva egyszerűnek tűnik, azonban egy ilyen rendezvénynek otthont adni, megszervezni már korántsem az. Az étel lefőzése infrastruktúrát és sok munkát igényelt. Amit mindebből látni lehetett az a gördülékeny szervezés és a rendezvényt élvező közönség jókedve.
AZ ÉV BORÁSZA 2010 cím hivatalos és precíz neve: az „Év bortermelője Magyarországon 2010. évben”. Szép, és a mindennapi használatra feleslegesen hosszú cím, mely „nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a díjazott bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés.”
ERDEI TÜNDE sommelier (pohárnok) azzal lepett meg, hogy a kezembe nyomta a 80 híres borász 80 kedvenc ételének hírt verő színes nyomtatványt. Általában nem igazán kedvelem az ilyen kiadványokat, de a borászok névsorát látva kiderült, hogy legalább a 80 százalékukat személyesen is ismerem, így aztán a rendezvény már fel is keltette az érdeklődésem. Az ötlet irigylésre méltóan remek, s joggal tételezhetjük fel, hogy ismert borászaink az ételek ízvilágában is jól eligazodnak, bár nem tudom, hogy lehetne-e bármiféle kapcsolatot kimutatni a borász, s bor stílus és a kedvelt ételek között. Talán igen, talán nem, bár inkább arra hajlok, hogy kell lennie kapcsolatnak. A SYMBOL rendezvénye egy megjelenő könyvhöz
LEGUTÓBB Vincze Béla több borát is kóstoltuk. Volt közte Pinot noir, Kékfrankos és egy izgalmasan vadóc Syrah. Szép borok voltak azok is, messze felette az átlagnak azonban Vincze Béla esetében az Év borászáról beszélgetünk, így nem lehet meglepő, hogy nála más a mérce. Magasabb jóval, mint az egyszerű borászoknál. Vincze Bélától többet várok, mint sok más egri borásztól, pedig akad közöttük szép számmal, akit becsülök. Vincze Bélától azt várom, hogy mutassa meg, hogy ő Év borásza volt. Nos, a képen is látható két bor olyan, amit Vincze Béla bátran tehet a fanyalgó ítészek elé. Ünnepi borok ezek. Karácsonyra készítettek, s így, ősz táján nem is jutott eszembe más, mint
A KEZES-LÁBOS jól szervezett fesztivál. Sok tekintetben példamutató. Média szempontból pedig remekül felépített, de ez a Rókusfalvy Pál nevével fémjelzett csapattól el is várható. Amíg a Budai Várban rendezett Borfesztivál nálam a rendezvénynaptáram része, addig Etyek amolyan fakultatív program, azzal, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy kihagyom, mint az, hogy elmegyek. Idén sem terveztem, hogy elmegyünk, mivel a közlekedés korábbi emlékeim szerinti kuszasága továbbra sem vonzott. S, ha őszinte is akarok lenni, akkor bevallhatom, hogy emlékeim és eddigi kóstolásaim tapasztalata alapján az etyeki bor bizony nem ér meg annyit, hogy érte kocsisorban araszolgassunk, majd hosszan gyalogoljunk.
CSOMAGOT HOZOTT a futár. Bor volt benne. Vincze Béla (Eger) borai. Arcanum Kékfrankos, Merlot, Pinot Noir, Cabernet franc és egy újdonság, egy 2008-as bio-bor, egy Syrah. Miért? Mert érdekel, hogy a hajdani Év Borásza pincéjéből miféle borok kerülnek ki, s mert őt az érdekli, hogy én (mi) mit gondolunk a borairól. Így van ez rendjén. Vincze Bélának úgy kell tudnia megmutatni, hogy jó borász, aki megérdemli a figyelmet, hogy közben alig akadhat valami is, ami az önbizalmát növelné. Ez a „mission impossible” kategóriához közelít, amit sokan, sokféleképpen szemlélnek. Én szimpátiával, ami azonban nem jelenti azt, hogy a borokkal szemben elnéző leszek. A kóstolást nem csupán a magam ízlésére bíztam, hanem meghívtam Benyák Zoltán barátomat is.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!