Szerző: Csíki Sándor | 2016/04/11 | Ambrus Lajos írásai, Gasztronómia történet
ERDÉLYI KOPASZNYAKÚ – Az erdélyi kopasznyakú az európai tyúkfajták közt mindmáig idegenszerű jelenség. Kopasz nyaka a szemlélőben nem a legkellemesebb hatást kelti – szélesebb körű elterjedését és ismertségének hiányát éppen kedvezőtlen esztétikai megjelenésével magyarázták. Pedig ez a kopasznyakú egészen kiváló tulajdonságokkal és gazdasági értékekkel rendelkező „repdeső állat”. Először is bőven és télen is tojó, a betegségekkel szemben ellenálló, ugyanakkor könnyen hizlalható, jól költő és jól nevelő, a nyári hónapokban kevés takarmányt igénylő, jól kereső, edzett, fürge, szilaj állat, amelynek csirkéi sem kényesek és gyorsan fejlődnek – elsőrangú haszontyúk.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2016/04/04 | Ambrus Lajos írásai, Gasztronómia történet
PRÁGAI ALMA – Gazda egyik jeles barátja anyai ágon ’prágai’ eredetű – s korábban is föltűnt már a régi almák nomenklatúrájában egy ritkán, de azért szívósan fölbukkanó fajtanév: „Prágai alma”. Másként: „Prágai renet”. Megint másképpen: „Cseh alma”. Csakhogy eme barát családfatörténete nem Hrabal mester Arany Prágáját idézi, „csak” a dunántúli Sümegprágáét – így a kettőt, a Prágai almát és a kies Sümegprágát összeboronálni sosem merészeltük. Mígnem aztán a Gyümölcsészeti és konyhakertészeti füzetek 1883-as évfolyamának egyik cikkében egyszerre csak fölbukkan a mesés nevű gyümölcs,
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2016/03/19 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
SZERÉMSÉG – Az ürögi Kányás-dűlő széléről hangzik fel a meditáló hegedűszó – extatikus dallamok az ég felé. Gazda elképesztő időjátékokat érez: mintha az 1555 körül feljegyzett szöveg dallama idéződnék itt meg, melynek mindössze négy sora ismert: „Hozd el, gazda, hozd el/ Az Szerémnek borát!/ Noha nincsen pénzem,/ de vagyon emberségem.” A régi bordal a legelső hegedősének a magyar irodalomban – Nádasdy Tamás egyik
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2016/03/11 | Ambrus Lajos írásai
MEDVEHAGYMA – Egészen csábító érzés puha, enyhén illatos hagymaszőnyeggel takart összefüggő ligetfoltokra bukkanni az áttelelt erdőben: a medvehagyma húsvét táján bújik elő mindenfelé az erdei talajból. ’Medvehajma’ – mondta rá a népnyelv; korábban kígyóhagymának is hívták a tavaszi ébredés növényét, és tájnyelvi alakzatokban a sásihagyma, poszhagyma, vadfokhagyma, salamás, sajamás, cigányhagyma, poroshagyma, erdei fokhagyma, boszorkkányhagyma néven is szerepel.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2016/03/02 | Ambrus Lajos írásai, Gasztronómia történet, magyar konyha
RACKA, BÁLMOS, ZSENDICE – A racka a magyarság ősi juhfajtája – noha nevének első felbukkanása csak a 18. század végére tehető. A Czuczor-Fogarasi szótár a 19. század közepén már ismeri, de mint durvább szőrű juhfajtát „korcs”-ként értelmezi, mondván, hogy a ’raczi’ kemenesalji tájszóként ’korcsot’, ’felemást’ jelent. Ez ugyan téves állítás a faj eredetét tekintve, de maga a racka szó a nyelvtudomány álláspontja szerint magyar fejlemény; lehetséges kicsinyítőképzős származéka a raci, racó, raca tájszóknak,
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2016/02/20 | Ambrus Lajos írásai, Gasztronómia történet
EGY ÖREG VADÁSZ DOHOGÁSAI –„Elpuhultunk, elférfiatlanodtunk.” Így kezdi Gazda egyik kedves figurája, az öreg erdélyi vadász, a táblabíró világ tán utolsó képviselője a Bérczy Károly szerkesztette Vadász- és Versenylapban. Az 1858-as évfolyamban néhány folytatásig a szerző kilétére nem is derül fény, csupán a következő lapokon tudjuk meg, kit is takarna az „öreg erdélyi vadász” titulus. S hogy ki volna Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak című emlékezéssorozat szerzője. Bérczy szerkesztő a kvalitásokat persze jól tudja, mert címoldalra teszi a honszerető régi
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!