Szerző: Ambrus Lajos | 2012/09/02 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
KECSKEMÉTI SZŐLŐ BŰVÉSZ-nek nevezte őt Rapaics Raymund. Bár valójában nem kecskeméti volt, hanem Sáros megyei – a magyar Gascogne-nak nevezett sárosi Ádámföldén született, ahol atyja gazdatiszt volt. És nem is a híres, anekdotikus sárosi ritka magyarok közül jött (a gazdatisztek legalább olyan hontalanok, mint azok az állami hivatalnokok, akiket ide-oda sodor jó- vagy balsorsuk), inkább cipszert sejtet latinos-németes nevük. Mathiász Jánosnak (1838–1921) mégis Kecskemét, pontosabban a katonatelepi homok lett az igazi hazája. Innét kapta szárnyra a világhír. És ezen az sem változtat, hogy mint valami pályatévesztett tehetség, jogakadémiát végez és vagy húsz álló évig hivatalnokként
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2012/08/24 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász, Irodalom
VAN ANNAK VAGY huszonöt éve, hogy Somló hívásának szenvedélye elkapott. Semmi különös nem történt, csak eljutottam sógoromék akkori birtokára, ha csak egy délutánra is, valahová az Ilona kápolna környékre. És ott sem történt semmi fontos – mondjuk talán annyi, hogy a sógornak valamit segédkeztem és jó bort ittam (nem emlékszem már rá, csak arra, hogy ízlett), meg arra, hogy a présház csodálatos volt. Úgy a húszas években építhették és egy gimnáziumi tanár
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2012/08/05 | Ambrus Lajos írásai, bor, Bor és étel párosítás, borász
KEZEMBEN RÉGI ÉTLAP – a Kisküküllő-menti Ebesfalván 1681-ben tartott fejedelmi vendégség étlapja. Álom és valóság; ismert és ismeretlen nevek; illatok, szagok, ízek, elképzelt és átélhető helyzetek; az idő lebegésének kurzív értelmezései. Falunév, helyszín, ködalakok, autentikus és romlandó figurák. Egy egészen Shakespeare-időszámítás; Erdély végromlásának idején vagyunk. Súlyos és végzetes bűnök, romlások és heroikus erőfeszítések kora ez. De nem különleges és nem is jelentős maga ez az emlegetett vendégség – százszámra ismerünk étlapokat az inkriminált „principális korból”, miként a haldokló Erdély démonikus korszakát nevezik kortárs elszenvedői.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2012/07/28 | Ambrus Lajos írásai, Könyv, Vélemény
MILYEN IS A JÓL készítetett tőtike? A jól eltalált nyúlgerinc? A zúza? És a pirított gríz? A csongrádi kadarka? És mi volna a rádli? De legfőképpen: miféle csoda a kakastejjel és varjúvajjal készült kenyér? Egy biztos: olyan, mint Szász nagyanyámnál a ’madárlátta kenyér’. Amit nagyapánk hozott haza a szőlőből – öcsémmel egyre fitymáltuk a zsenge zöldborsólevest, a tojásos galuskát fejes salátával vagy éppen a paszulyfőzeléket pörkölttel, viszont izgatottan lestük öregapánkat, mikor jönne már a ’madárlátta’ kenyérrel? Mert akkor aztán versenyt pusztítottuk a tarisznya mélyéről előkerülő egyszerű ételmaradékot.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2012/07/15 | Ambrus Lajos írásai
OTT VIRÍTOTT öregapánk gyulai kertjében minden gyümölcsök királya, az almák fejedelme, a nagyszerű Batul alma is. Ó, a Batul! Ennek a titokzatos-ingerlő nevű és karakteres almának amellett, hogy ma már szinte ismeretlen, még kevésbé méltányolt irodalma van – első komolyabb leírója és tudományos elterjesztője bizonyos Nagy Ferenc volt, egy XIX.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2012/06/16 | Ambrus Lajos írásai
HETYEI SZOBÁM EGYIK sarkában a könyvespolc mellett különös szépségű darab áll: egy öreg gyalu. Úgynevezett “méteres” gyalu – legalább 90 centiméter hosszú, elég nehéz, s bár faragott kézivonóját a szú itt-ott már kikezdte, kése pengeéles, vagyis használható. A szerszámot lelkész apósom hagyta rám – 97 éves korában halt meg (augusztusban ülnénk századik születésnapját). Velem ellentétben ő szeretett fúrni-faragni, és különböző bútorokat is gyártott, de méhészkedő lévén, Boczonádi-rakodókaptárakat is készített.
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!