VOLT IDŐ, AMIKOR igen kedveltem a Forradalmi Ifjúsági Napokat, vagyis a március 15., március 21. és április 4. hármasában megfogalmazódó, iskolai ünnepségekkel lazított, felvonulásokkal tarkított ünnepeket. (Az ifjabb korosztály kedvéért: március 21. a Tanácsköztársaság ünnepe volt, április 4. pedig Magyarország felszabadításának dátuma.) Kedveltem a március tizenöttől
A BÁRÁNYVESE nem a mindennapok eledele, legalábbis nálam biztosan nem az, ezért aztán amikor a Vámház Körúti Vásárcsarnokban megláttam, vettem is belőle egy kilogrammot 500Ft/kg áron. A vesétől sajátságos szaga miatt sokan ódzkodnak, s joggal, azonban ezúttal különösebben sok gond a vese szagával, előkészítésével nem adódott, mivel a bárányvesének szagossá válni ideje sem akadt.
AZ ELMÚLT KÉTSZÁZ esztendő gasztronómiatörténete eddig is azt bizonyította, hogy a kiemelkedő séfek legfontosabb jellemzője éppen az, hogy képesek sikeres és viszonylag tartós divatot teremteni, mint Carême, Soyer, Escoffier, Nignon, vagy éppen Fernand Point. A molekuláris gasztronómia legismertebb képviselői, Ferran Adriá, Heston Blumenthal, Pierre Gagniere, Homaru Cantu, Wylie Dufresne, Grant Achatz, Emmanuel Stroobant, Ettore Boccha és mások, mindeddig nem voltak képesek erre.
A MOLEKULÁRIS GASZTRONÓMIA történetében, s napjaink táplálkozással kapcsolatos egyéb trendjeiben is meghatározó, hogy a 19. századi iparosodással és népességnövekedéssel az élelmiszeripar és élelmiszer-tudomány is gyors fejlődésnek indult. Az élelmiszeriparban felhalmozódott elméleti és gyakorlati tudás és tapasztalat azonban csak az 1969-es fordulópontot követő évtizedekben jut el az éttermekig, amelyek, a kor lehetőségeihez képest, évszázadokkal korábbi színvonalat tükröznek vissza.
A MOLEKULÁRIS GASZTRONÓMIA „új” szemléletet is jelentett, azonban, mint lenni szokott, korántsem számított előzmény nélkülinek. A 15. században Martino da Como mester, az első, mai szemmel is modernnek számító szakácskönyv, a „Libro de arte coquinaria” szerzője, és a könyvet az ismertebb „De honesta voluptate et valetudine” megírásához nagymértékben átvevő Bartholomeo Sacchi (1421-1481), írói nevén Platina, még alig tesz különbséget az orvostudomány, a kémia és a főzés között.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!