ÖREG, MINT AZ ÖREG béres, öreg dajka, öreg Isten – amikor a melléknév a társadalmi tekintetben nagyobb, magasabb fokon állót jelent; de akad öreg szemű szilva, öregre vágott dohány, öreg ujj és öreg mise is, amikor valami a maga nemében a nagyobbat és méretesebbet jelöli. A mi Öreg olaszrizlingünk éppen nem nagyobb fürtű és bogyójú szőlő a társainál, sőt amazoknál sokkal kisebb – itt az Öreg természetesen a nagyobb kort, a vénebb, idősebb állapotot jelenti.
A RÉGIEK, HA nagyon árnyaltan akarták magukat kifejezni, annyit használtak saját borízlelésük felsőfokául, hogy kitűnő. Hogy tüzes. És zamatos. Vagy: igen jó. S aki esetleg mélyebbre merülne a magyar borissza szótárban, egy elképzelt régi „tesztelésben”, efféléket találhat még: „resedához hasonló zamatot fejleszt” – ezt a három-négy éves olaszrizlingekről írta Rudinai Molnár István 1887-ben. Aztán, összehasonlításul: „az erdélyi riessling borok minőség és illat dolgában nem sokat engednek a Rajnamelléken termett riessling boroknak”. Entz Ferenctől származik a megállapítás az 1860-as évekből, mert ő
A SOMLÓ VÁRAT még a 20. század elején rekonstruálni lehetett: csúcsíves építészeti jellegéből 14. századi keletkezésre következtethetünk – valamelyik hatalmas dunántúli család építette.
IGAZÁBÓL EZZEL a bevezetővel kellett volna indítanom Ambrus Lajos írásait. Nem így történt, ám mégsem volt haszontalan másként kezdeni. Az előző írások fényében ez a bevezető is új tartalommal gazdagodott. Ambrus Lajos írásai minden alkalommal megérdemlik a figyelmet és a figyelmes olvasást. Ez az írás újra csak az elmélyűlt látogatók tetszésére számíthat igazán – ahogy ez a blog is nekik, nektek, az olvasásra és gonolkodásra időt áldozó látógatókhoz szól.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!