SÓS VÍZ – böjti recept

A SÓS VÍZNEK IS VAN receptje. M. Tótfalusi K. Miklós, vagyis Misztófalusi Kis Miklós  a „Szakáts mesterségnek könyvetsékéje…” című könyvének (1695) IV. részében „Sós víz” névvel ad közre egy receptet a szigorúan böjtölni kívánóknak. A „Sós víz” receptje lényegében egy egyszerűsített vízleves, vagy kenyérleves. A „kenyéren és vízen” receptje ez:

(tovább…)

PIROSKA – 300 éves erdélyi derelye recept

A PIROSKA szó ételnévként csak végső esetben jutna eszembe, különösen, ha az az étel még csak nem is piros, hanem leginkább csak fehér. A Piroska névről amúgy azt tartják, hogy a latin Prisca névből származik. Ebből a magyarban Piriska, majd Piroska lett. A Prisca eredeti jelentése, régi, ősi, tiszteletreméltó, így aztán aligha hozható összefüggésbe a derelyével, bármily’ tiszteletre méltó ételről is beszéljünk.  A megoldást nem is itt kell keresnünk, hanem az orosz, ukrán, lengyel ételrokonságban.

(tovább…)

BODZA KÁSA – bodza és madártej

A BODZA KÁSA eredeti, 300 éves leírásában a bodza régies nevén szerepel, így lesz belőle Borza Kása. Bodzavirág, tej, tojás, liszt kell a készítéséhez. A recept megérdemel némi korszerűsítést is, például a madártej (angolkrém) és cukrászkrém irányába. Így akár bodza ízű madártej (krémes) is készíthető belőle. Ebben az esetben a tojásnak csak a sárgáját használjuk fel, bár ez a Misztótfalusi szakácskönyv (1698) receptje esetében is tanácsos lehet.

(tovább…)

HUMMUSZ – 300 éves „magyar hummusz” recept

A HUMMUSZ arab nyelven annyit tesz, mint csicseriborsó. Legkorábbi, már jól felismerhető, egyiptomi eredetű receptje „Hummus Kasa” néven a középkori, 13. századi Wasf al-Atima al-Mutada”  című szakácskönyvből származik. (Érdemes a kasa szóalak kásával való hasonlóságára is felfigyelni.) A „Hummus Kasa” készítésének receptje a következő: „Végy csicseriborsót, s miután megfőtt, zúzd össze. Végy ecetet, olajat, tahinát, borsot, …

(tovább…)

BORSÓLEVES – 300 éves recept

A BORSÓLEVES, pontosabban, a zöldborsóleves, a tavaszi étrend sztárja. A múltkoriban körtével és egzotikus fűszerekkel készítettem zöldborsólevest , s jó lett. Ettem vajas galuskával is, csipetkével is, krémesítve is. A zöldborsó (Pisum sativum) a pillangósvirágúak télen is fogyasztott családjában a sárgaborsóval egyetemben méltán érdemelne nagyobb figyelmet, miközben hagyományaink, tavaszvárásunk okán, az újonnan érkező, üde zöld, édes, zsenge változatból  főzött első tavaszi zöldborsó levest már igen sokra értékeljük.

(tovább…)