BORRÉGIÓK KONYHÁI – „A belső megfigyelő legtöbbször semmi különöset nem talál saját vidéke leggyakoribb alapételeiben, azok hiányát vagy eltérő formáját más táplálkozási szokások ismerete híján el sem tudja képzelni.” áll a Néprajzi Lexikonban, s ezzel a magunk mindennapi tapasztalata alapján is egyetérthetünk. A táplálkozásunkhoz kapcsolódó földrajzi felosztás is igen sokféle lehet, s mindegyik mögé kerülhet logikus és helytálló érvelés. Így aztán, eshet szó fél-országnyi méretű táplálkozási tájakról,
KEZEMBEN RÉGI ÉTLAP – a Kisküküllő-menti Ebesfalván 1681-ben tartott fejedelmi vendégség étlapja. Álom és valóság; ismert és ismeretlen nevek; illatok, szagok, ízek, elképzelt és átélhető helyzetek; az idő lebegésének kurzív értelmezései. Falunév, helyszín, ködalakok, autentikus és romlandó figurák. Egy egészen Shakespeare-időszámítás; Erdély végromlásának idején vagyunk. Súlyos és végzetes bűnök, romlások és heroikus erőfeszítések kora ez. De nem különleges és nem is jelentős maga ez az emlegetett vendégség – százszámra ismerünk étlapokat az inkriminált „principális korból”, miként a haldokló Erdély démonikus korszakát nevezik kortárs elszenvedői.
Legfrissebb hozzászólások