MALÁJ ZÖLD TEA LEVES – A legmagasabb színvonalat hirdető Michelin-csillagos, Gault-Millau szakácssapkás, American Automobile Association gyémántos, éttermek iránti áhítatos csodálatunkban gyakran elfeledkezünk arról, hogy a világ lakosságának messze túlnyomó többsége ezeket egyáltalán nem ismeri, s ennek ellenére nagyszerű ételeket főz. Csak úgy, magától! A világ népességének 60 százalékát adó Ázsia gyönyörű és változatos
MEDVEHAGYMA – Egészen csábító érzés puha, enyhén illatos hagymaszőnyeggel takart összefüggő ligetfoltokra bukkanni az áttelelt erdőben: a medvehagyma húsvét táján bújik elő mindenfelé az erdei talajból. ’Medvehajma’ – mondta rá a népnyelv; korábban kígyóhagymának is hívták a tavaszi ébredés növényét, és tájnyelvi alakzatokban a sásihagyma, poszhagyma, vadfokhagyma, salamás, sajamás, cigányhagyma, poroshagyma, erdei fokhagyma, boszorkkányhagyma néven is szerepel.
LESTYÁN – Levisticum officionale – a régi parasztkertek kedves magasra növő évelő növénye, amely szinte sehol nem hiányzott. Házi kertekben termesztik, írja Csapó József ’Debretzen physikussa’ 1775-ben. Jellemzően erős, fűszeres illatú és csípős, fűszeres ízű évelő növény. A Lestyán neve a levare = könnyíteni latin, vagy a görög libysticon, ligystikon szóból ered, ahogy a 600 növényt leíró, I. században élt katonaorvos Dioszkuridész nevezte. Magyarul még tájnyelvi alakzatokban a vadpetrezselyem,
FŰSZERKERT (könyv) – Megjelent a FOOD&WINE állandó vendégszerzője, a Magyar Konyhában is publikáló József Attila-díjas író, Ambrus Lajos könyve, Gyurik Gábor séf (Viator Étterem, Pannonhalma) ételeivel és Burger Barna fotóival. S, e hivatalos mondat után tán érdemes megjegyezni, hogy könyvkiadásunkban egyáltalán nem jellemző az a demokratikus szokás, hogy az ételek készítője, valamint fotográfiáinak szerzője egy soron és egyenrangú szerzőként szerepeljen a szakácskönyv címlapján. Nos, ez esetben ez így történt A kötetet egyébként a Magyar Konyha főszerkesztője, Vinkó József mutatta be
CITROMFŰ – A csábító nevű évelő citromfű (Melissa officinalis) sokfelé és sok néven ismert. Méhfű, anyaméhfű, igaznádrafű (’nádra’: anyaméh), méreg nyomó fű (Lippaynál: „ha kit a’ méhek megcsíptek, tegye reá ezt a’ füvet: elvészi fájdalmát”), citromszagú mézfű, macskaméz, mézfű, mézelke, mézgánts. A Diószegi-Fazekas-féle Füvészkönyvben (1807) Tzitromszagú Melissaként szerepel. Eredeti hazája Dél-Európa és Elő-Ázsia; a görögök és rómaik és az arabok is nagyra tartották, mert mint csábító méhlegelőt,
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!