CZIFRAY ISTVÁN – kéziratos szakácskönyve (1829)

AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEK egyik legnagyobb gasztrotörténeti szenzációja volt, hogy előkerült Czifray István szakácsmester 1829-ből származó kéziratos szakácskönyve. Korának ismert szakácsáról csak nagyon kevese tudunk. Születési és halála dátumát egyetlen bibliográfia vagy lexikon sem tartalmazza, az azonban bizonyos, hogy ó volt az ország nádorának, József Antal János (1776-1847) osztrák főhercegnek, magyar királyi hercegnek a főszakácsa. Nem ez tette hallhatatlanná a gasztronómia világában, hanem az, hogy ő volt az első, akinek 1816-ban saját nevén jelent meg magyar nyelvű szakácskönyve – az ezt megelőzők szerzői ugyanis a mai napig anonimok maradtak.

(tovább…)

HALÁSZLÉ (3) – kecsege, harcsa, potyka

Herman Ottó, Forrás: kkmk.huHERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír A magyar halászat könyve (1887) című művében:

„Azt hinné valaki, hogy ez nagyon egyszerű dolog: tüzet rakni s vagy megfőzni, vagy megsütni a halat; és avval vége. Jaj, de a közönséges sütés-főzés és a halász sütése-főzése közt van akkora különbség, mint a reggeli csöndes mise és a fényes nagy mise között: “nem elég ahhoz a tudomány, ész kell ahhoz!”
(tovább…)

ESKÜVŐI VACSORA (Budapest, 2009)

www.foodandwine.hu

AZ ESKÜVŐ családi, baráti ünnepséget, többnyire népes vendégsereget és – nem mellesleg – összeforrasztó gasztronómiai élményt is jelent, amire, akárcsak a szertartásra, mindvégig emlékezhetünk. Egy elrontott vacsora az egész ünnepi eseményre árnyékot borít, nem mindegy hát, hogy mit eszünk és az sem, hogy kire bízzuk az étel készítését.

(tovább…)