HALÁSZLÉ (3) – kecsege, harcsa, potyka

Herman Ottó, Forrás: kkmk.huHERMAN OTTÓ (1835-1914), akit velem együtt sokan az utolsó magyar polihisztornak tartanak, így ír A magyar halászat könyve (1887) című művében:

„Azt hinné valaki, hogy ez nagyon egyszerű dolog: tüzet rakni s vagy megfőzni, vagy megsütni a halat; és avval vége. Jaj, de a közönséges sütés-főzés és a halász sütése-főzése közt van akkora különbség, mint a reggeli csöndes mise és a fényes nagy mise között: „nem elég ahhoz a tudomány, ész kell ahhoz!”
(tovább…)

ESKÜVŐI VACSORA (Budapest, 2009)

www.foodandwine.hu

AZ ESKÜVŐ családi, baráti ünnepséget, többnyire népes vendégsereget és – nem mellesleg – összeforrasztó gasztronómiai élményt is jelent, amire, akárcsak a szertartásra, mindvégig emlékezhetünk. Egy elrontott vacsora az egész ünnepi eseményre árnyékot borít, nem mindegy hát, hogy mit eszünk és az sem, hogy kire bízzuk az étel készítését.

(tovább…)

CZIFRAY ÉS A HALÁSZLÉ – avagy egy magyar bouillabaisse

CZIFRAY ÉS A HALÁSZLÉ, avagy egy magyar bouillabaisse a gasztronómia virágkorából (1840)” – szól a teljes cím. Az elmúlt száznegyven évben szinte alig változtak azok a gondolati sablonok, amelyek valamikor a 19. század utolsó harmadában a halászléről a Tisza és Duna parti városokban falvakban kialakultak, s a Balaton partján is elterjedtek. Itt az ideje ezen a szellemi restségen némiképpen változtatni, s a halászlét tágasabb környezetben is láttatni.

(tovább…)