BOTT FRIGYES – a csehszlovák, majd újabban szlovák Dél-szlovákiai borvidéken, (szlovák nyelven: Južnoslovenská vinohradnícka oblasť – csak, hogy a zamatát is ízlelgessük, s ne mondhassa senki, hogy még ennyit sem tudunk), Muzslán dolgozik. Ez a borvidék, mint a slovakia.travel írja, „a Duna (Dunaj) és a
LUDASKÁSA – azt hinné az ember, hogy ami egyszerű, és otthon készítve jó, az étteremben még jobb kell, hogy legyen, de ez nem így van. Példa rá a húsleves, aminél, ha jót akar enni az ember, legjobban teszi, ha főz magának, és ilyen a ludaskása is, családi kötelékben a jó libalevessel. Évek óta minden Márton-nap környéki libamenüben a ludaskása az, amely nálam a legnagyobb figyelmet kivívja. Egy-egy ritka kivételtől eltekintve nem volt szerencsém jó ludaskását enni. Bosszantóan lelketlenül készített imitációkat azonban annál inkább.
LÉGLI OTTÓ boraira komponált borvacsora volt a Biarritz Étteremben, s Ambrus Lajos író barátommal, hivatalosak voltunk mi is. A békebeli lipótvárosi hangulatot, a közönséget, a “stammgasztok” éttermet felemelő és jó hírét közvetítő szerepét éppen a Biarritz kapcsán emlegettem már többször is. A Biarritz még akkor akkor kelt életre, amikor a polgári Magyarország, és annak mára legendává érlelődött kávéházi világa is élt. A Biarritz-Ház történetét, személyes élményei alapján is, legátfogóbban Bächer
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!