Szerző: Csíki Sándor | 2009/08/01 | Vélemény
ANDRÁS, aki mellesleg egyértelműen kinyilvánított tisztelettel viseltetik nem csekély erőfeszítéseim iránt, küldte a most következő írást, amit az önirónia megnyilvánulásaként adok tovább. Vélhetőleg nem árt néha görbe tükörbe néznünk, hogy rájöjjünk, mi csupán egy vékonyka (torta)szelete vagyunk a nagy egésznek. „Sakálné vackorbanshee Rozália” alapos hely-, blog- és tárgyismeretről tanuskodó „net-szociográfiája” következik, amit már csak azért is érdemes elolvasni, mert rólunk szól, bennünket karikíroz.
(Igazi vasárnap délre való írás!)
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2009/06/28 | bor, Bor és étel párosítás, borász, magyar konyha, Történelem
„Az ég kék volt, mosolygott a mindenség, felálltam az asztaltól, boldog voltam.” (Gustave Flaubert, Voyages)
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2009/05/18 | bor, magyar konyha
A 17-18. SZÁZAD az anyaország számára is fontos időszak volt, mert ekkor indult virágzásnak a városi német polgári konyha, ami stílusában már a betelepedők ételein is eséllyel hagyhatott nyomot. A kor németországi szakácskönyveiben is tetten érhető hagyományos, és máig élő „sváb” erények a takarékosság, a rendszeretet és a kötelességteljesítés. Az étrend szezonalítása, évszakfüggősége elkerülhetetlen vonása minden hagyományos konyhának, a paraszti életformának, amiből a főként télre összpontosítódó tartósított (füstölt, savanyított, aszalt) élelmiszerek, valamint a bab, borsó, lencse, burgonya, stb. jelentenek kivételt.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2009/05/09 | Ambrus Lajos írásai
ITT A HÉTVÉGE, az elmélyült olvasók időszaka. Ez a legjobb idő ahhoz, hogy végre némi irodalom is előkerüljön a gasztroblogok egyébként egyhangúnak tűnő világában. Lássuk hát Ambrus Lajos író újabb írását – immár képek nélkül, aztán jövő hét elején, hétfőn, folytatódik a Villány gsztronómiájáról írt három részes sorozat, ami után az elmúlt 100 év egyetlen eredeti tortájának receptje következik leghűségesebb olvasóim kedvéért.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2009/04/23 | Ambrus Lajos írásai
KALÁKÁBAN JÁRTAM CSÍKBAN – mintha valami archaikus szöveget olvasnánk Kriza Jánosnál vagy a még öregebb erdélyi emlékíróknál. Pedig hát a kaláka maga a legkézzelfoghatóbb valóság, s az, hogy Csíklázárfalván járhattam valódi „kalákában”, ha csak másfél napig is, a legnagyobb örömömre szolgált. A kaláka gyűjtést, halmozást, rakogatást jelent a Czuczor-Fogarasi szótár szerint. A székelyek az olyan munkát mondják kalákának, melyet többen összeállva gyorsabb munkával, nagyobb erővel végeznek,
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!