Szerző: Ambrus Lajos | 2011/06/11 | Ambrus Lajos írásai
NEHÉZ A SZÍV, a szű, mondanám, csakhogy tompíthassam a szó komolyságát, a szív segédigéinek komorságát – viszont ha jó irodalommal találkozunk, fölösleges minden posztmodern táncjáték. Nem kell ide nyelvtekerés, az anyag körmönfont körülírása: az élet – élet, a halál: halál. S hogy mitől nehéz a szív? Annak oka éppen az, amiért a jó irodalmat, a személyes életet és a személyes halált együtt látjuk/láthatjuk egy műben. Több példára utalhatnék, de legszívesebben a klasszikus Tolsztoj-darabot mondom, az Ivan Iljics halálá-t. Amelyet kétszer olvastam szívszorongva az elmúlt másfél évben: feleségem halálakor és most, amikor Vathy Zsuzsa Életünk, halálunk című elbeszélését olvastam.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/05/14 | Ambrus Lajos írásai
SZERZŐI SZUVERENITÁSA, avagy balga magánügye, sőt természettől való „írói érzékenysége” a literátornak: mit, miért vesz fel kötetébe; esetleg olyan szövegeket, kakukktojás, melyek, s a mondandó így hangzik, a tradicionalista-hagyománytisztelő poétika számára idegenek. Amelyek „tematikájukban” lényegében nem simulnak szolgai odaadással a többihez – mert emezek mániákusan más kultúra, jelesül a világkultúra, a tömegkultúra vagy a populáris biznisz része volnának s nem valamiféle missziós-honi underground termékei.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2011/05/01 | Bor és étel párosítás, borász, Chef, Hírek
A MERCEDES szalonba Hovány Márton hívott meg vacsorázni, ahogy legalább százunkat. Hovány Márton, „Marci” jól ismert személyiség a hazai autókereskedők világában. Idestova húsz esztendeje már, hogy az országban az elsők között lett márkakereskedő. Aztán sikerek és hullámvölgyek követték agymást sűrű egymásutánban a legkülönbözőbb autómárkáknál, ahogy az ma már szintén természetes ebben az iparágban is. Marci mindezek mellett él, virul, tervez, s vacsorát rendez. S, nem is akármilyent.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/04/30 | Ambrus Lajos írásai
„MIKOR AZ 1741-ben megindult háború véget ért, s Baranyay, a franciák földjén maradt hadvezér, seregével együtt haza készülődött, azt jelentették neki, hogy az udvaron egy ember szittya farkasokat mutogat; megengedi-e, hogy elővezesse őket? Baranyay beleegyezett, s kinézett a vendéglő elé. A komédiás megjelent szittya farkasaival, s kóklerek módjára mutatványokat csináltatott velük: ad ugrandum! a farkasok táncoltak, ugatandum: a farkasok üvöltöttek. Így hitette el a néppel, hogy szittya nyelven beszél. Mikor a komédia végén a szokás szerint kéregetni járt körül a kalapjával, a magyarok vezéréhez is odament. Az kézen fogta őt, és félrevonta oda, ahol senki nem
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2011/04/15 | Ambrus Lajos írásai
ISMERETLEN NŐI HANG hívott telefonon és kedves eleganciával igazított helyre. Azt mondta (egy másik téves információ javítása után), hogy az ő kedves nagypapáját, akit én nemcsak becsülök és szeretek, hanem a legnagyobbak közt tartok számon, a nyilvánosság előtt téves stallumokkal illetem. A rádióban hallotta, meg tán olvasta is tőlem (legfőképpen mások informálták némi kárörvendő mosollyal), hogy én a nagypapát, akit szerfölött tisztelek, sőt gyakran állítom példának a közönség elé, szóval én a tudós és számomra eleven emlékű szakférfiút vincellérnek szoktam nevezni. Márpedig a nagypapa nem volt vincellér.
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!