HÚSVÉTI NYUSZIS TORTÁT készíteni kétségtelenül nem ér fel a Sixtus kápolna mennyezetfreskóinak megfestésével, ám biztosan akad nem egy gyermek, akinek ezzel mégis őszinte örömet szerezhetünk. Különösen, ha együtt készítjük. Nem bonyolult, nem hosszadalmas, s akár a piskóta elkészítéséről is lemondhatunk és kész piskótakorongot is használhatunk. A nyuszis torta könnyed levezetésként szerepelhet húsvéti menünkben.
A SONKA készítés, sonka pácolás titkairól már írtam egy hosszabb írást. A húsvéti sonka elkészítésének praktikáiról még nem esett szó, pedig néhány mondatot ez is megérdemel. Ismert, vagy legalábbis sejthető, hogy húsvéti sonka elkészítési módja attól függően is változhat, hogy miféle fajta hús áll rendelkezésünkre. A boltban vásárolt sonka, sódar, vagy más húsrész lehet már előfőzött, vagy készre főzött, nedvesen, vagy szárazon érlelt, csontos, félig csontos, vagy csont nélküli, erősen, vagy kevésbé sós, puha, vagy száraz.
A ZÖLDBORSÓFŐZELÉK ÍZLETES és variálható, sok mindenhez feladható, számomra továbbra is megunhatatlan étel. Sokféleképpen készítettem már, vagy legalábbis sokféle fűszerezéssel. Most a krémsajt került előtérbe, de a kurkuma, bors, chiili, vaj, olívaolaj éppúgy szerephez jutott, mint általában máskor is. A zöldborsófőzelékhez sem rántás, sem habarás nem szükséges, ráadásul teljesen felesleges is. Érdemes hát szakítani a régi főzelékes hagyománynak ezzel a megoldásával, s rájöhetünk, az étel más is lesz, jobb is lesz.
A KENYÉRLEVESEK a vízleves egyenesági rokonai. A vízleves (water soup, Wassersuppe) neve ma már leginkább arra utal, hogy vízzel, vagyis nem tejjel, alaplevekkel, levesekkel, stb. készülő levesről van szó. Ilyen értelemben a vízlevesek sorába tartoznak a kenyérrel készülő levesek is, ám ma már, különösen az angolszász konyhában, a zöldséglevesek neveként is előfordul. A „Víz Leves” Misztótfalusi Kis Miklós (1695) féle háromszáz éves receptjéről már írtam, s a levest is elkészítettem. A kenyérlevesek szorosan kapcsolódnak hozzá.
LEKVÁROKAT kaptam a közelmúltban. Sokfélét a Beregből. Beregi szilvalekvárt és másokat is. Mindenfélét. A beregi, szatmári szilvalekvár, az ártéri szilvások nálam némiképpen már kultikusnak számítanak, távolinak, s romantikusan archaikusnak is. Valaminek, ami talán már nincs is, és talán soha nem is volt. A befőzés régi foglalatosság, ma már leginkább csak cukorral történik, ám hajdan, s hosszú ideig, a cukor egzotikus, alig előforduló alapanyag volt a paraszti háztartásokban, s az első világháború környékéig elő sem fordult a gyümölcsök tartósítása körül.
A BELSŐSÉGEK, szív, máj, nyelv fogyasztása is új reneszánszát kezdi élni sovány húsra ráunt embertársaink körében. Nálam mindenképpen. A klasszikus, egy, esetleg kétféle alapanyagból, belsőségből készülő ételek helyett, újabban a többféle belsőséget is kombináló ételek felé fordult az érdeklődésem. A textúrák is változatosabbak és az ízek is izgalmasabbak lehetnek. Mindemellett pedig ezek az ételek a maguk paraszti egyszerűségében többnyire még újnak, vagy újra újnak, számítanak.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!