A SPAGHETTI CARBONARA, lényegét tekintve, a tojásos nokedli oldalági rokona, ami egyben azt is jelenti, hogy a tojásos nokedli készíthető akár úgy is, mint a spaghetti carbonara. Csupán annyi a teendőnk, hogy a spaghetti helyett nokedlit, vagy mást, például spetzlit (Spätzle), nudlit használunk. A speghetti carbonara szerepelt már. Ezt ettem az Etna kapujában (Nicolosi), Rick Stein is készítette.
A TINTAHAL, tudja öreg, s fiatal, mintahal. Emellett, mint az a fejlábúak között már régi jó szokás, akad tintája is, amit rizs (Risotto al Nero di Seppia), vagy akár tészta festésére is használhatunk (de a konyharuhánkat is összemaszatolhatjuk vele). Bár a „tintát” másutt, például Ázsiában is fogyasztják, ezek a konyhai alkalmazások leginkább a mediterrán világból kikerülve lettek ismertek.
LEONARDO (di ser Piero) da VINCI Az utolsó vacsora (L’Ultima Cena) című világhírű festményén három nagy tál is látható. A Jézus előtti tál üres, azonban Jézustól jobbra és balra, András és Máté előtt a tál már púpozva van étellel. A nézőnek balra fekvő tálon féltucatnyi halat láthatunk, a jobb oldali tál tartalma ma már pontosan nem azonosítható, mivel a kép itt sérült, azonban a körülötte lévő kis tányérok tartalma még jól kivehető, beazonosítható.
BARÁTAIMNAK RIZOTTÓT IS készítettem a napokban. Rókagombával, húsgombóccal. A húsgombóc a marokkói fűszeres húsgolyók lelki társa volt. Fő fűszerei az őrölt kömény és a pirospaprika voltak. A rizottó olasz arborio rizsből készült és a hozzá használt száraz fehérbor egy Soave volt. A rizottóhoz előző napról maradt tyúkhúslevest használtam és tozmatinggal, kakukkfűvel, serpenyőben külön készített rókagomba, és koktélparadicsom is került bele. Színes is lett, ízes is ezektől a hozzávalóktól és minden barátomnak tetszett, aki kóstolta.
A MARHA LÉP remek alapanyag, ám meglehetősen idegenkedünk tőle. Hurkában, töltelékárukban még előfordul, sőt kell is bele, de önmagában már annál ritkább, legalábbis én nem találkozom vele. (Májjal kombinálva már főztem belőle egy indiai ihletésű ételt, amiről film is készült.) A lépet Andrew Zimmern, a „Bizarre Foods” idehazai epizódja okán sokat kritizált „utazója” Szicíliában kóstolta meg. A szigeten szendvicsbe is teszik és utcai ételként is fogyasztják, akárcsak a pacalt északon, a sok más elkészítési mód mellett.
AZ ETNA KAPUJÁRÓL, Niocolosi városkáról már írtam. Tavalyelőtt arra is jártunk, jó is volt, szép is volt, talán igaz sem volt. Jó spaghetti carbonarat ettem itt. Az Etna egyébként Európa legmagasabb működő vulkánja, magassága háromezer méter felett van. Oldalán sífelvonó. Tövében, a faiskolákban pálmafákat nevelnek, s virulnak a kőfalak közti citromligetek.
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!