Szerző: Csíki Sándor | 2015/09/27 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha
A KAPPAN – Ha egy valamirevaló régi szakácskönyvet felütsz, konstatálta Gazda beszélyíró, rögtön föltűnik az ott olvasott sok-sok ’végy’ kezdetű felszólítás. (A szakácskönyvekben egyébként is dúl a beszélyíró számára alig indokolható tegeződés.) Végy ezt-azt, olvasod, végy hát valami nagyot, fontosat, elérhetetlent, és ma már érthetetlen űrmértékkel, súlymértékkel illetett „terméket” – amivel dolgoznod kellene. S bár e leggyakoribb igealak fölött számos hasonló felszólító módú alakzat is előbukkan: tégy
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2015/08/31 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
ÉRMELLÉKI BAKATOR – Gyürky Antal, régi kedves borászati szakférfiú a 19. század közepéről, utazgatván az országban, Érmelllékről azt említi, hogy „e vidék oly szép, oly kellemes, levegője oly egészséges, hogy szinte vágyik az ember idevaló lakos lenni; hátha még lelkes magyar, nyíltszívű s vendégszerető, értelmes és mívelt birtokosaival közelebb megismerkedhetik, már akkor megválni is nehéz innen”. A Borászati Lapok alapítója rögtön az 1858-as, legelső évfolyamban írja ezt az első érmelléki kalandozásait a Vegyes Csarnok
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2015/08/17 | Ambrus Lajos írásai, magyar konyha
SZUROKFŰ, OREGÁNÓ – Az Origanum vulgare tudományos elnevezésű fűszer- és gyógynövény neve a görög oros (hegy) és a ganos (fény, dísz) szavak összetételéből származik. A Földközi-tenger mellékén is őshonos, s az ókori medicina a láz, a hányás, a hasmenés és a viszketéses bőrbetegségek hagyományos gyógyszereként használta, ugyanakkor a mediterrán és a keleti konyhák régi, kedvelt fűszere is. Hippocrates, a medicina atyja értekezik róla először, mivel a
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2015/08/12 | Ambrus Lajos írásai
ÉDESKÖMÉNY – Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a régebbi füveskönyvekben mint bécsikapor, magyar ánizs, nagykömény, németkömény, olaszkömény, olasz kapor, római kapor szerepel – klasszikusan fűszeres illóolajtartalmú ernyővirágú gyökérnövény. Évelő, a gyökerétől a magjáig minden része ehető. Tudományos nevéről a magyar receptes könyvekben fenikulomnak is említik; a csáktornyai Zrínyi-udvar 17. századi kéziratos szakácskönyve (1662 előttről)
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2015/07/15 | Ambrus Lajos írásai
RÉGI KÖRTEFAJTÁK – Keleties vonalvezetésű, megbízhatatlan és hihetetlen számnak tartottam. Mint valami ékesszóló bülbül madár szavát a kacskaringós mesékben. Nem kevesebbet állít ugyanis a híres világutazó, a küthajai 1611-1684), hogy amikor a török által megszállt Pécsett bejárta, egyetlen napon 47 féle körtét evett! „Én szegény” – teszi hozzá némi szemforgatással. Negyvenhét körte?! Miféle szám ez – nem túl sok netalán? Ám szerepelnek Cselebinél ennél elképesztőbb dolgok is.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2015/06/19 | Ambrus Lajos írásai, Gasztronómia történet, Vélemény
MAGYAR SAJTKULTÚRA – Olvasom egy barátom írását arról, vajon „miért nincs magyar sajtkultúra”? És a címben meg is adja a választ: „Mert sose volt!” Nono, azért hátrébb az agarakkal! – Krúdy atyánk még egy-két gyomornovellával is válaszolhatna. Nála az ideális vendég egy tisztességesen elköltött
(tovább…)
A KAPPAN – Ha egy valamirevaló régi szakácskönyvet felütsz, konstatálta Gazda beszélyíró, rögtön föltűnik az ott olvasott sok-sok ’végy’ kezdetű felszólítás. (A szakácskönyvekben egyébként is dúl a beszélyíró számára alig indokolható tegeződés.) Végy ezt-azt, olvasod, végy hát valami nagyot, fontosat, elérhetetlent, és ma már érthetetlen űrmértékkel, súlymértékkel illetett „terméket” – amivel dolgoznod kellene. S bár e leggyakoribb igealak fölött számos hasonló felszólító módú alakzat is előbukkan: tégy
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!