ELTŰNT KERTEK – A kert: titokzatos állandóság, amely mindent túlél – fénykort, daliás napokat, de még a szörnyű időket is. Még ha mára nincs meg belőlük semmi sem. Csak poros régi lapok közt olvashatók olykor fejedelmi históriáik – hírükből élnek ők így is. Mint Jókainál (Kertészgazdászati Jegyzetek, 1895) egy valahai Pest megyei birtokos, bizonyos Szilassy György pándi kertje. Jókai a „hazai pomológok legkitűnőbb nesztoráraként” tekint gazdájára, aki
KADARKA – Ami valaha volt, az mind valahogy megvan – ezt írja a Kadarka szőlőjéről és boráról szólva a költő Babits Mihály; „az életből semmisem veszhet el, mert az élet egészében egy, a maga történeti egységében, akárcsak egy ország”. De a Kadarka a kékszőlők leginkább elterjedt fajtája volt, amelyet az elmúlt ötven-száz év során mindenfelé ültetettek és sokszor silány, tanninszegény, kommersz tömegbor készült belőle, s emiatt majdnem ki is hullott az idő rostáján. Babits, mint szekszárdi rác
BOR ÉS HARMÓNIA – Olvasom a különben színvonalas íráskészségű szerző megjegyzését, miszerint ő a borleírások esetében egyáltalán nem szereti a ’harmonikus’ kifejezést használni. És kifejti, hogy a bor íz- és illatjegyeit leíró jelzőként ezt inkább mellőzzük, mert „eléggé elcsépelt”. Elmerengtem én azon, hogy vannak szavak, kifejezések, melyeket valóban szellemi tunyaságból és
TANYA – Ha az emlékezet zsilipkamrájában felhúzzuk a zsilipművet, bő áradás, az Alföld „ömlik” belőle. Régi nagy horizontok, szaharás puszták, nagy fekete sarak, kukoricaföldek és szikes legelők; ritka oázisok és mérhetetlen távlatok tanyásvidékei. Egyik zugában Gazda régi rokonságának távoli emlékdarabjai – így például „Kelemen sógor” és felesége, akik lényegében ’45 után szorulnak ki a városból. De persze az alföldi tanyavilág egészen más történet, mint a dunántúli, ahol, mint Szekszárd
A MAGYAR ÓRIÁS NYÚL – A nyúl kultusza igen régi – a római császárkori hagyomány egyenesen azt tartotta, hogy a nyúlhús élvezete szépséget kölcsönöz annak, aki állandóan fogyasztja. Martialis jó tanácsként egy hölgynek ajánlotta is egyik epigrammájában. Viszont más régiek, így a magyar Mátyus István orvosdoktor az ő Diaeteticájában (1762) már arról beszél, hogy „nem tudom mi okból, azt is elhitették volt magukkal, hogy a nyúlhús hét napig széppé tenné az evőt.”
ŐSHONOS GYÜMÖLCSFAJTÁK –Színészbarátom arra kér, indítsunk rovatot egy színházi lapban Őshonos gyümölcsfajták a magyar drámairodalomban címmel. Zavarba ejtő a kérés: az őshonosságot, az összetétel első tagját akár még közmegegyezéssel értelmezhetnénk is, viszont magát az egész összetételt tekintve, nincs tudományos mércénk minden számításba jöhető fajok és fajtákat illetően. Homályos, bonyolult eredettörténetekről van szó. És a drámai művek szerző is figyelem nélkül hagyták
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!