A PLÉBÁNOS – egy különleges bor legendája

A PLÉBÁNOS –  A tulajdonnév egy különleges bort jelöl, amelynek egyszerűen Plébános a neve, és tarka legendák övezik létrejöttét. Mert ha hallom a nevét, s tudom, hogy nem az én falumban szolgáló Gábor atyáról, a mi plébánosunkról esik szó, akár nyugodtan el is csodálkozhatnék, miféle csodabogara ő a világnak? Holott csupán ügyes reklámszlogen az egész, históriai marketingfogás – a nagybetűs Plébános alatt egy közönséges cuvée-t értünk. De azért egy régi (és talán új) csúcsbort.

(tovább…)

CSÁSZÁRGOMBA (Úrgomba) – a hazai gombák királya

CSÁSZÁRGOMBA Története korokon és birodalmakon ível át – minősége a legnagyobbakéval vetekszik. „Az ehető gombák legnemesebbikéhez értünk mostan, így szól Clusius mester, mikor az Úrgombának keríti sorát”  – idézi fel Istvánffy Gyula akadémikus, botanikus, mikológus és ampelológus  A magyar ehető és mérges gombák könyve című 1899-es munkájában, megörökítve Clusius (Charles de l’Écluse) alakját is, a nagy

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Kék darvak

Miután tanult erdész barátom megtudta, hogy a nála született kosbáránya hozzám, vagyis Kemenesaljára kerül, a tájat dicsérve hozzátette, nem véletlenül költött újra itt a darumadár! Száz év után először. Igen? Annyit tudtam én e nemes madárról, különösen Balassitól, hogy a szerelemnek és szabad léleknek ő az üzenőmadara; Balassi így jegyezte: „Tőlük én így izenék”. És hogy a becsület és az éberség jelképe. S hogy a magyarság egyik fontos heraldikai madara. Meg hogy száz év óta nem fészkel Magyarországon.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A magyar parlagi lúd

A róka és a lúdMAGYAR PARLAGI LÚD – A baromfi szorosan a magyar házhoz tartozik, írja büszkén a tudós Hankó Béla a harmincas években; vidéki „úriház” udvarát, vagy tanyai, pusztai házcsoportot baromfi nélkül elképzelni is szinte lehetetlen. De bizony az eltelt nyolcvan év rémképeit nem csupán vizionáljuk, hanem éljük is. Mert manapság a falusi utcán semmilyen liba-falka nem fog megtámadni bennünket egy kidülledt szemű gúnár vezetésével. Pedig a hetvenes években is sokfelé gágogott, futkosott, sziszegett, tolongott és röpdösött

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A garda (sugár kardos, látott hal)

– A garda (Pelecus cultratus L.) a pontyfélék családjának legfeltűnőbb alakú hala – morfológiai jegyei alapján sugár kardos volt régebbi neve; etimológiai rokonságban a ’kard’ szavunkkal. A Balaton mellékén, ahol a legnagyobb számban él, általánosan garda néven ismert. S ha a régi halászok, főképp a tihanyiak, ritkábban ugyan, de 1-2 kilogrammos sugár kardost akartak szerezni, „vezér garda” névvel illették. Előfordulását a Dunából, a Szamosból,

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Füveskönyv

OlaszrizlingAMBRUS LAJOS – Zenész kéri tanácsomat szőlővásárlási (értsd: szőlőskert) ügyében. Balaton-felvidéki táj, kis birtok, kis pince, kis gyümölcsös. Olaszrizling szőlősorok. Mi legyen? Belevágjon? Érdemes-e? Mit kell tennie, mennyi munkaórával, miféle munkákkal jár? Kaphat-e segítséget? Egyáltalán: hogyan lehetséges családdal, gyermekekkel manapság kétlaki életet élni? Fővárosban, a „centrumban” – s kinn a periférián, a hegyen. Hát, vakarom a fejem – nehéz erre a válasz. (Persze lényegében előre sejthető, mit mondhatnék én neki.) Mindeközben jól tudom a leckét, nem ildomos élettanácsokat adni – noha a döntés a végére egyszerű aktussá válik: igen vagy nem.

(tovább…)