Szerző: Csíki Sándor | 2013/03/17 | Ambrus Lajos írásai
ISMERETLEN SZÖVEG került a kezembe: Badacsony bánata a címe és benne olyan friss hang szólalt meg, mintha ma írták volna. Leszámítva persze néhány sajátos kordokumentum-szerű fogalmat (földkiosztó-bizottság, földreform, juttatott gazda, kitelepítés stb.), de a mű-egész úgy szól, hogy az ma is érvényes. A Badacsony bánata újságcikknek készült és valami régi vágású újságból való, hisz ilyen terjedelmű írást ma már csak végszükség esetén közölnek a lapok. De igényes nyelvű, sodró lendületű, tárgyszerű, elemző és kritikus. Szerzője: Bakonyi Tamás. A lappangó szöveg (itt jelenik meg újra teljes terjedelmében) a Magyar Parasztélet 1946. november 24-i számában látott napvilágot.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2013/03/09 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
AMIKOR vagy tizenöt éve első közös kis-somlai szőlőnkben agnoszkáltuk Bejczi Józsival a szőlőfajtákat (minden elhanyagolt valahai magyar parasztszőlőben ezerféle, nehezen azonosítható szőlőfajta is rendszeresen előfordult, ám összeszűrve őket, nagy borokat mégsem lehet készíteni belőlük), szóval találtunk ott egy tömött, vállas, középnagy fürtű szőlőt is.
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2013/02/18 | Ambrus Lajos írásai
„MA NEM CSAK A HALÁSZ nem kap vacsorahalat, hanem még pénzen sem lehet halat venni a Balatonnál” – fejemben Jankó János 1902-es Balaton-kötetének egyik mondata járt a régi idők homályából. Mit mondjak, száz év óta a „halhelyzet” csak romlott – gurultam Badacsonytördemic felé a decemberi havas esőben a barátom ígérte balatoni hal után. Ó főhal, ó Balatonnak csillogóan ezüstfényű halkirálya, ó Lucioperca sandra – a süllő! A sümegi vár, Szentgyörgyhegy, Szigliget és Badacsony nem mindig a Jókainál vagy Eötvös Károlynál olvasható derűs tájképet mutatják, a lombokkal és virágokkal borított időt, csupán ezt a havas, ködös, jeges elvarázsolt tájat.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2013/02/05 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
ÉN NEM SZERETEM túlságosan az öreg borokat, de miután a személyes véletlen úgy hozta, hogy a birtokába juthattam Tatay Sándor egyik utoljára lepalackozott olaszrizlingjének (Ági lányától és Imre vőjétől kaptam) – kapituláltam. A palack címkéjére ez van írva: „Ezt a palackot Tatay Sándor emlékére töltöttük meg. Utolsó dolgos évében saját kezűleg művelte azokat az Olaszrizling tőkéket, melyek e nemes nedűt adták számunkra. Emlékének adózva töltöttük palackba, hogy megőrizzük az utókor és barátai számára munkájának gyümölcsét és a műveiben sokszor idézett „Koporsó-hegy” kincsét. 1992. novembere”.
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2013/01/12 | Ambrus Lajos írásai, bor, borász
JÁSDI ISTVÁN kiváló borász barátom az általa feltett kérdésre még 2009-ben adott választ. Tette az ő higgadt, tárgyilagos modorában. Nem dühöngött, nem panaszkodott, nem írt kritizáló mondatokat. Csupán felsorolta: ha netán felnyitunk egy hazai palackot, mi mindent találhatunk még benne – a nemes nedűn „túl”? Jásdi Pista szerint a következő tételek szublimálódnak-sűrűsödnek az isteni eredetű nedű egyetlen palackjában:
(tovább…)
Szerző: Csíki Sándor | 2012/12/28 | Ambrus Lajos írásai
ELŐBB EGYIK OLDALA, aztán a többi kezdett pusztulni – állva hal majd meg, mint az igazi, patétikus és magányos fák. Közben mindent megpróbált: apró vízhajtásokat küldött a tavaszi fagykor megsérült és itt-ott szétnyílott törzse fölé, viszont ezek már vészjelzések voltak, a gyengeség és az élet reménytelen hullámzásai. Leginkább és véglegesen az látszott, hogy előbb-utóbb ki kell vágni. Mindig hatalmas, szétnyíló és lehajló koronát nevelt és ifjabb korában betakarta a pincét és arra gondoltam, az otthonosság
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!