AMBRUS LAJOS: Út Zsigárdra

++BST1389 BIO IVAZ VOLT A HELYZET, gondoltam a száraz, meleg júniusi délelőttön búzamezők és kukoricatáblák közt, diófával szegélyezett országúton autózva Zsigárd felé, hogy Asbóth ezredes, a későbbi áruló teljesített nagyon jól a felsőmagyarországi nyári hadjáratnak ebben a szakaszában – pedig 1849 júniusa lényegében a nagy visszavonulások ideje volt. A Vág alsó mentén folytak a csatározások– Szered, Pered, Királyrév, Farkasd, Negyed nevei mellé kerül a zsigárdi csatáé is. A csatáról Klapka írja, hogy a véres ütközetben „mi szenvedtünk veszteséget és a második hadtest – Asbóth parancsnoksága alatt – amely ebben az ütközetben egyedül vett részt, kénytelen volt a csatatért az ellenségnek átengedni”.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: CSOMBOR – a szerelem gerjesztője

Satureja_hortensis_Prague_2011_3CSOMBOR – Egyik legkedveltebb és legősibb fűszernövény az egynyári lágyszárú, mediterrán eredetű, Földközi-tenger környékéről és Nyugat Ázsiából elterjedt Kerti borsfű, vagy Borsika  (Satureja hortensis), melyet Erdélyben csombornak hívnak. Tudományos neve (Satureja) a saturare ’jóllakni, telítődni’ igéből származik; más magyarázói szerint a szó a satyr jelentéséből, ’szatír’ ered – az ókori rómaiak a borsikafüvet a mitológiai kéjsóvár szatírok orgiáival hozták összefüggésbe és a nemi vágy fokozójának,

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Ősi fajták, pamuk és bárányfarkú

07 ff 118BABITS MIHÁLY – Egyik 1938-as önéletírásában (Szekszárdi kadarka) Babits a mulandóság és maradandóság kérdéseit veti föl, amint nagybetegen, a gégemetszés után és a rádiumkezelések közti szünetben kitekint budai lakásából a ködös, novemberi tájba. És ekkor ezt mondja: mintha nem is egy fűtött, könyvekkel teli bibliotékában lennék, sokkal inkább egy másik, nem kevésbé fontos térben és időben.

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: Konyhai dolgokrúl

old kitchenKOSZTOLÁNYI ír egy helyen arról, hogy kamaszkorában Szabadkán valamiért átküldték a szomszédos sötét zongoraszobába – s a fények, szagok, illatok, maga az „esemény” oly mély élménnyel töltötték el, hogy szemvillanás alatt megértette, milyen magyarnak lenni. Kamasz koromban, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján gyakran voltunk anyai nagyszüleinkhez „albérletbe” csapva

(tovább…)

AMBRUS LAJOS – A bor jelképe: a furmint

furmintFURMINT – Évek óta foglalkozom a Furminttal – „írásban és képben”. Írtam is róla olykor, mint a Somló zászlósboráról, Erdélyi Jani barátommal filmeztük is a Kárpát-medence különböző pontjain, így persze Tokajban, de Ruszton és Erdély-Hegyalján is. Kóstoltam szerémi változatát (ahonnét származik), de még a Küküllő-mentit is (itt eredetileg Som-szőlőnek hívták). Nyolc éve telepítettük a Kis-Somlóra; az első években próba-aszúkat

(tovább…)

AMBRUS LAJOS: A lepkegyűjtő

Forrás:  neenmachine.comTÁJ. EMBER és állat. Közös létezés – egymás koreográfiái. Buda Ádám, egy régi lepkegyűjtő a távoli XIX. századból még apjától, Buda Elektől tudta, hogy minden élőlényre, az, ki pásztora, sújtva ügyel. Fújta, mint egyet az örök és fényes hérakleitoszi töredékek közül. Vagyis, ki vadra, madárra, halra, netán pillangóra vadászik: ne az ölés öröméért tegye! Ne a kiomló vérért és ne a pusztítás élményéért. Hanem hogy megismerhessen döntő pillanatokat. A halálét például. De ebben a megismerésben benne kell lennie a létezés és felfedezés kegyelmének is.

(tovább…)

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.